Két fotóművésztől is kaptam albumot. Kútvölgyi Mihálytól: Fénybojtár (Pásztorok hagyatéka, Timp, 2000) és Kunkovács Lászlótól: Képet adok (Könyvesműhely, 2013). Kútvölgyi Mihály a magyar puszta még elkapható színes-csodás világát vadássza: kavargó nyájakat, pompás pásztorművészeti alkotásokat, ínycsiklandozó juhpaprikást (42-43. oldal). Fénybojtárnak nevezik magát – akit az égi nyájakat őrző pásztorősök vezetnek. – Kunkovács László fekete-fehér képekkel foglalja össze életművét: a reális, sok tekintetben évszázadokra-évezredekre visszanyúló, földrészeket átívelő néprajzi jelenségeket. Kedvelt témája: az „ősépítmények” (Herman Ottó ősfoglalkozásai nyomán): tapasztott, búbos tyúkól, kenyérsütő kemence, tanyai galambdúc. A hagyományos halászat: a Felső-Tiszán magam is minden nyáron látom a vesszővarsákat. A magyarországi kunok napjainkban is élő identitása. Engem is megragadtak a titokzatos kőszobrok, Kunkovács ótörök kőemberei; és az ázsiai sziklavésetek… Képeiből sugárzik a Kelet, Ázsia iránti nagy tisztelet, és kapcsolódás. – Nemrégiben egy harmadik jeles krónikás-fotóssal ebédeltem, Móser Zoltánnal. Ő, aki szintén csak fekete-fehér fotókat készít, azt fejtegette, szerinte más agyféltekét mozgat a fekete-fehér és a színes fotó, no meg a digitális és az analóg is. Biztosat még nem tudunk, de aki a fényképekkel él, már érzi, itt is korszakváltás, látásváltás van… – Kedvenc képem Kunkovácstól: Rádiózó gulyásbojtár, Nádudvar, 1975. Szelíd, finom arc, imára kulcsolt kéz, mely fogja a két zsebteleppel tunningolt Sokol-rádiót, pörgekalap, fehér ing, vasalt, tiszta kabát… Háttérben a nagy üres puszta. Közeleg a rádió születésnapja is.
Itt hozzászólhat!
okt
29
