Nagy őseink leszármazottjait is tisztelet övezi. Azt gondoljuk, ugyanolyanok, mint eleik. A nagy 20. századi író unokája (még a szocializmusban) katona lett. S bár a nagy ős nem volt föltétlenül kegyeltje a korszaknak, de tekintély volt. Az unokáért Pestről kocsi jött a laktanyába, a parancsnok tisztelgett, az unoka többet volt szabadságon, mint a laktanyában. Azután nagyon gyorsan tudományos fokozatot is kapott (jelentéktelen munkásságra), és ma már Nyugaton él. Egyszer láttam egy bevásárlóközpontban, fenn hordta fejét, átnézett rajtam. – A nagy 20. századi népi költő sokadik születésnapját ünnepeljük. Óriási tekintély, politikusok is keresik kegyét. Az ünnepségen felolvassák unokája üzenetét. Nem tud köztünk lenni, mert a messzi Keleten egy gazdag „olajországban” él. Ez még nem is tűnik fel, de az igen, hogy áradozik a gazdagságát fitogtató, egyébként rideg, barátságtalan országról, mely igazából a modern kori rabszolgaság és egy kicsit a terrorizmus támogatásának fellegvára. Ugyanúgy áradozik, mint nagyapja egykor a szép Magyarországról, meg a hazaszeretetről. És már észre sem veszi, hogy ezzel arcul vágja nagyapját, no meg minket, akik úgy gondoljuk, hogy az ősök tartása, étosza tovább él az utódokban.
Itt hozzászólhat!
nov
19
