Egyenesen Costa Ricából kérdezik, hogy tudom-e a szomorú hírt. Mi a fenét? Írok vissza. Ne rejtjelezzen írja már meg, és ne az FB-n. A 8 órás eltolódás ellenére jön a hír: Cofi néni (Pécsett) elment. Cofi néni (Nagy Józsefné) volt az 1979-1984 közötti eltés néprajzos évfolyam lelke. A fitt testneveléstanár és népi iparművész. Ötvenéves fejjel beült a padba. Imádtuk. S így együtt a néprajz szakot is. Most nincs szavam. 2014 nyarán elvittem hozzá Emiliót, egyik legkedvesebb fogadott fiát. A másik, azt hiszem, én voltam. Sugárzott belőle a szeretet. Nem érintették meg a tudomány szokásos belharcai. Mindig próbált közvetíteni, nem rajta múlt, hogy nem lehetett. Cofi néni, soha nem felejtünk. Tudom, hogy százak, ezrek vannak így – mert Te ugyanúgy sugároztad a szeretetedet iskoládban, szakköreidben, utóbb a pécsi hajléktalanoknak, mint ránk, érdemtelen pesti „szárcsákra”…
Cofi néni férjével, Jóska bátyámmal 2014 augusztusában pécsi házuk teraszán. Megdöbbentő, hogy én tegnap, 6-án, amikor végleg elmentél, éppen a pécsi Várkonyi Nándor Pergő évek című önéletrajzi könyvét fejeztem be, amelynek vége: „A kézirat itt megszakad”.
A pécsi székesegyház altemplomában Emilio és Marta, a felesége, 2014 augusztusában. Cofi néni, nyugodj békében.
Korábban itt írtam róla: http://www.balazsgeza.hu/?p=4686
Cofi néni gyászjelentése:
Fájdalommal tudatjuk, hogy
Nagy Józsefné, Bakondi Erzsébet (Cofi)
középiskolai tanár, etnográfus, népi iparművész
- január 5-én, 79 éves korában elhunyt.
Hamvasztás utáni búcsúztatása szentmise keretében történik
- február 9-én 11 órakor
a pécsszabolcsi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban.
Tekintettel arra, hogy az urna elhelyezése – szűk családi körben – a Temetőkápolna altemplomában a családi kriptafülkében lesz, kérjük, hogy koszorút, virágot ne hozzanak, helyette adományaikat a templom perselyeibe helyezzék el!
A tetszik és a kedvelés itt természetesen a fájdalmat, a részvétnyilvánítást jelenti. Ott leszek a temetésen…
Utószó:
Ott voltam Cofi néni temetésén. Még nem is fogtam fel. A pécsszabolcsi templomot alig találtam meg. Egy szép völgyben van Pécs mellett. Egy órával hamarabb érkeztem. A erőlködő napon álltam. Cofi nénire gondoltam. És vártam,hogy legyen legalább egy ismerős, akivel beszélgethetek. Nem volt senki. A templom tele volt. Cofi nénit nagyon szerették. Utolsó emlék: kitéve a padokra. Cofi képeivel. Olyan lánykori képeivel, amelyeket nem is ismertem. Nagy Józsefné Bakondi Erzsébet 1936–2016. Édesanyám rózsafája / Engem nyílott utoljára… Gyászmise. Majd beszédek. Ezt a honlapot is idézte – talán egy tanár kolléga. Egy nagyon szép ének, talán az unokája… Kérték, hogy a családot kíméljék meg a részvétnyilvánítástól. Így van ez rendjén. Jóska bátyámnak nem tudtam megfogni a kezét. Valami nagyon véget ért. – Beültem a kocsiba és átmentem Szekszárdra, a bátyámhoz. Anyánk temetése óta nem láttam. Alig találtam meg a Volán-telepet. Jancsi is több bajjal küzd, és hamarosan nyugdíjba megy. Egész nap az elmúlás foglalkoztatott, de aki Indiából jön, az megbékél ezzel, hiszen minden csak egy pillanat, s minden valamiképpen folytatódik. Anyu is mindig ezt mondta…
Itt hozzászólhat!
