Várkonyi Nándor könyveit olvasom. A Sziriat oszlopai (leghíresebb műve, mely az ősi civilizációk lehetséges kapcsolatairól értekezik) már korábban megfogott. Az elveszett paradicsom az eposzokban, mítoszokban lévő közös motívumok (Paradicsom-mítosz, teremtés, bűnbeesés, vízözön) alapján feltételezi, hogy az emberiségnek ősibb múltja van, mint gondolnánk: valamikori szerves együttélés a természettel (Paradicsom), az állatvilághoz való szoros kötődés (az értelem jelei az állatoknál, az állati múlt jelei az embernél). Jung nyomán vallja a kollektív örökséget („Mindnyájan magunkban hordjuk a szauruszfarkat”). „Az alapok oly mélyre nyúlnak, hogy elvesznek tudatalatti világunkban”. (485) Az ember a megbomlott harmónia miatt keresi istent, s vágyik vissza az elveszett paradicsomba. Spengleri gondolat: „A mai ember fejlődésről beszél, de ez csak anyagi, civilizatórikus, a kultúrában ellenkező folyamat ment végbe: csökkenés, szegényedés”. (260) „A harmóniát a helyes beosztás, a helyes viselkedés, vagyis a helyes rituálé teremti meg” (514) – Várkonyi „szabad tudós”, ezért nem kérdez, nem állít hipotéziseket, hanem egy meglepően bátor és sok tekintetben (mentális, ökológiai problémák) korszerű magánelméletet, filozófiát állít fel, sőt megelőlegez humán etológiai, hálózatkutatási aspektusokat is. Stílusa „folyondáros”; rengeteg adat, kitérő, ezzel együtt magával ragadó. Ritka az érvek összegyűjtése és számbavétele rendezése, s ez megnehezíti a befogadást, bár maga szavaival nem „hasznavehetetlen mozaikhoz” (497) akar bennünket juttatni. – A Pergő évek félbeszakadt önéletírása. Siketsége, a szorító anyagi gondok, a szabad gondolkodása elzárja az irodalom és a tudomány akkor is féltve őrzött bástyáitól, bár Pécs elismert irodalmára, gondolkodója (Sorsunk), sőt ennél több: Weöres Sándor és Kodolányi János barátja, vitapartnere, példaképe. Világirodalmi szempontból is különleges, ahogy önéletrajzát – „folyondáros” stílusban – a siketként másokkal használt jegyzetekből állítja össze. Az egykori irodalmi-filozófiai viták a léha és torz emlékezettel szemben megőrizték Weöres és Várkonyi egykori párbeszédeit… Egy kevéssé reflektált, rendkívüli szellemi ember, szabad író-gondolkodó-filozófus lép elénk. (Várkonyi Nándor: Az elveszett paradicsom, Széphalom Könyvműhely, 2009. 769 oldal, Pergő évek, Széphalom Könyvműhely, 2004. 544 oldal, Sziriat oszlopai, Magvető, 1972. 578 oldal)
Itt hozzászólhat!
