Egy laza nap

Nem is kellett korán kelnem (tegnap ötkor keltem), 8-kor már a 173-as buszon, de olyan büdös van, hogy a Bosnyákon leszállok, jön egy másik, felugrom, le tudok ülni, olvasom az újságot, nagyon gyorsan mennek a megállók, hopp, nem áll meg az Astoriánál, egy volt hallgatóm integet (nem ismertem meg), ez piros 7-es mondja, na hál’ Istennek, Ferenciek teréig megyünk, majd vissza, egy másikkal az Astoriáig (miért nem állnak meg a piros buszok az Astoriánál, villamos, metró, az ország legnagyobb egyeteme…), ma csak 123 hallgató jön aláírásáért (mert nem elég a netre beírni, az indexbe is be kell), jönnek az erasmusos kreditátvitellel (feleltessem meg a Helsinki Egyetem kurzusát a miénkkel, se óraszám, se kreditszám, se cím, se téma nem felel meg), bejön két doktorandusz, beszélnünk kell, egy hallgató külön vizsgaidőpontot kér (neki jár), majd érdeklődő diákok, hogy jönnének a szemiotika konferenciára, egy nagyon értelmes hallgató, én szólítottam meg, mert tetszik a dolgozata, tanácsokat adok neki, hogy hogy folytassa (15 perc), ezután kis nyugi, leveleket írok, szervezem a jövő heti anyanyelvi programokat, szállás, közlekedés, étkezés, telefonok, ímélek, aláírok,  megkérdezem a takarító nénit, hogy mi lett a virágaimmal (a folyosón nevelgetem őket, szépek lesznek, megnyugtat), átszervezem az estémet, mert félek, hogy 7-re nem érek haza, leugrom ebédelni, Tamás számlát ír, de ki se látszik a gondból, éppen egy PhD-fogadás is van, kávézom (bár nem szoktam), már csak 20 percnyi netezésre jut, majd indulás gyalog a beszédíró tanfolyamra, 13.25-kor ott vagyok, egy érdeklődő diákot beviszek, két óra munka (ezek a hallgatók fizetnek az előadásért, és el is jönnek), utolsó óra, látom, hogy még maradnának, ez jó, elégedettek, hálásak, metróba le, irány a PPKE informatikai kara, Roska Tamás professzor vár (ja, eközben kari tanácson kellett volna lennem), kezdődik egy nagy megbeszélés, gondoltam két óra, három óra lett, séta a Práter utcán (VIII. ker.) a villamosig, majd ismét metró, majd Örs, DUE, fülemen a telefon, kérlek, siess, mert csak két percem van, már várnak, egy órát késtem, most itt üljünk le vagy menjünk rögtön a Lajos királyba, igen rögtön, rendeljünk fatálat, és én bort is, mert nem vagyok kocsival (ti igyatok nyugodtan üdítőt), végre végigbeszéljük a tábort, már fél tíz, ja, és mi újság a családdal, a gyereknek holnap lesz az utolsó iskolai nap, hideg lett, rövid ujjú ingben jöttem el otthonról, számla, sziasztok, éppen jön a 32-es, rajta fáradt emberek, még egy kilométer gyaloglás, mert trolira ilyenkor már nem érdemes várni (szerintem fölösleges 20 percenként járatni valamit, akkor már inkább gyalog), hát hazaérek, itthon mindenki alszik, a macska elémjön, nem örül, ki akar menni az udvarra, megnézem az íméleket, hogy ma mit számoltak fel az ELTE-n, ja az én órámat is, remek.