Meglepő fölfedezés számomra az erdélyi Karácsony Benő. Balogh Andrea irodalomtörténész (PKE, Nagyvárad) tartott róla előadást, ezért elolvastam: A megnyugvás ösvényein. A meglepetés: mennyire szép, választékos, kimunkált nyelven szól, az erdélyiség, székely szóhasználat árnyalataival: „Az ember legtöbbször a maga képzelgéseire haragszik, s aztán ott terem a valóság, s kiderül, hogy sokkal csenevészebb, sokkal törpébb, hogysem megérdemelné áldozatos harangunkat” (141). A megnyugvás ösvényein egy romantikus történet is lehetne: visszatér falujába a festő, magával viszi kisfiát, megszeretteti vele a természetet, a tájat, de megjelenik az elvált szülő, az anya, aki visszacsábítja, s a kisfiú vele megy. Modern gondolatok, modern regény: nincs megoldás, nincs feloldódás. Az apa levele fiának, aki elhagyta őt: „hiába vettük meg pulykakakast és általában hiába készültünk olyan nagyon a fogadásodra, te már nem fogsz visszatérni a malomhoz. … És akkor kezdték elveszíteni a dolgok derűs értelmüket.” Az apa fájdalmas. és nem önző búcsúja: „ne légy csak a magadé, légy a barátaidé, a társaidé… Légy, Nagy Főnök mindenkié. … Légy szorgalmas, engedelmes és tartsd be a Tízparancsolatot”. – Karácsony műve életében már nem jelent meg, mert Auschwitzban meghalt, fiát, az építészhallgatót, akinek vélhetően szól ez a regény, Pesten addigra agyonverték, feleségét megölte az idegbaj, de ő minderről nem tudott… – Shaw írta Tolsztojnak: hogy a világot egyszerűen Isten egyik tréfájának kell tekintetünk. Ennélfogva az a feladatunk, hogy a rossz tréfából jót csináljunk. – Téved Shaw. Isten komolyan gondolta, csak az emberek csinálnak belőle gonosz tréfát. (234) (A megnyugvás ösvényein, Helikon, 1983. 280 oldal).
Itt hozzászólhat!
márc
24
