A tudománytól sokan tartanak. Akik távol állnak tőle, azért, akik benne vannak, amazért. Akik távol vannak, félnek, hogy titkos, kiszámíthatatlan erők működnek benne, akik nagyon benne vannak, tudják, hogy ez tényleg lehetséges, de ennél is taszítóbbak az emberi erők. Akik távol vannak, nem értik, hogy a tudomány miért nem tud számos esetben A-t vagy B-t mondani. Akik benne vannak, tudják, hogy tudomány mímelhető, rengeteg a kókler, valamint sok a tévút, a zsákutca. A valódi tudósok tudják, hogy a nyitva maradó kérdések száma egyre több. A tudomány távolról tiszta és erkölcsös világ, közelről ugyanolyan mint a fekete 7-es busz egy átlagos napon. Automatikusan az erkölcs se jár együtt a tudománnyal. – A tudományos munka lehet heuréka! (öröm), és lehet ólmos, bágyadt sikertelen kísérletezés. Általában több évtizedes program. Az eleje azért nehéz, mert az ember gyors sikerre vágyik. Azután a legtöbbeknek csak utánzás, másolás, alkalmazkodás. (Merthogy élni kell…) Jobb esetben kialakul egy saját valódi út, részeredményekkel, amelyeket nemcsak tudományosan, de pszichikailag is meg kell védeni. A saját fölfedezésekben való lubickolás, az újabb és újabb megrohanó és teremtő gondolatok kevés embernek adatnak meg. Leginkább későn, amikor már nem figyelnek rá, nincsenek közvetlen tanítványai, így a teremtő gondolatok magtalanul elhamvadnak. – Hogy a tudomány az emberi lélek legnagyszerűbb kiteljesedése, szabadsága, kevesen élhetik meg, s már ennek az érintése is mennybéli boldogság. Nem is nagyon hallottam olyat, hogy valakinek sikerült. (Beszélgetek jelentős tudósokkal.) –
Olyan témák rohannak meg mostanában (úgy 1976-tól, vagy még korábbról), amelyeket végiggondolni és kidolgozni egy élet nem elég. – Pomozi Péter és Karácsony Fanni: Ott látok egy aranyágat – Archaikus népi imáink nyelvi világa című kiállításának megnyitóján (Széphalom, 2016. ápr. 13.), utána pedig Trója létezik! című előadásom.
Itt hozzászólhat!
