Pünkösdi jelentés

Pénteken alig lehetett elhagyni a várost, minden út telítve. Kaposváron már nyugalom, ananászos és aszaltszilvás csirkével várnak. A főtéren még üres a csodálatos helyreállított ház. De a szökőkutak szökellnek, a városban is szép sétákat lehet tenni. Másnap Balatonboglárra mentünk. A kilátó életveszély miatt zárva, de azért szép sétát lehet tenni körülötte. Meglepődöm: a part szinte üres. Az óriási szabadstrandon alig lézengenek (hol vannak a magyarok?), talán Somogybabodon, arrafelé láttunk sok terepjárót. A mólón a horgászoknak elég nagy a kapás. Visszaindulunk, mert Kaposváron már vár a rántotthús. Ilyenkor jólesik egy kis délutáni alvás, majd ismét séta. Olvasom a Nemzetben Széles Klára emlékezését Cs. Gyímesi Évára. Megható. Én is ismertem Évát, egyszer bejött hozzánk az egyetemre, a kolléganőmet kereste. Olvastam könyveit, utóbb már kevéssé fogtak meg publicisztikái. Május végén Kolozsvárt jártam, nézegettem a Szamost, milyen csúnya ahogy átfolyik a városon. Két nappal később Éva oda vetette le magát, kővel megrakott hátizsákkal. Volt férjét (Cs.) jól ismerem, voltaképpen ő hívott Kolozsvárra. Nem akartam rákérdezni semmire. Széles Klára megrendítő írása mindenről beszámolt. – Vasárnap visszajöttünk Pestre. Vezetés közben azon gondolkodtam, hogy minden helyhez kötődik egy ember, akit szeretek. Átnéztem Tihanyba, de eszembe jutott Záhony, ahol szinte lakodalmi vendégfogadással szoktak várni, mondhatnánk Csegét, Nagybörzsönyt, Lajoskomáromot… Mindenütt otthon. Most, hogy nem volt jelentős forgalom, két óra alatt hazaértünk, s nekiláttam elmaradt írásaim befejezésének. És elővettem Cs. Gyímesi Éva Teremtett világ (Rendhagyó bevezetés az irodalomba) című könyvét…