Miközben nálunk fő probléma, hogy elég sűrűn jár-e a fekete hetes, hogy miként nyír a szegélyfűnyíró, s hogy melyik nyelvtankönyv miért rossz: aközben világok pusztulnak el Földön. Nemrég érkezett a hír, hogy a csendes-óceáni Salamon-szigetek öt tagját elnyelte az óceán: először igazolódott be a klímaváltozás által (meg tektonikus mozgások által is) előidézett katasztrófa. Amire egyébként jó ideje figyelmeztetnek. És a dráma folytatódik: veszélyben van az óceániai Marshall-szigetek és Tuvalu (HVG 2016. máj. 16. 34.) Egy ausztráliai magyar tudós szerint: „a Salamon-szigetek: ablak a jövőre”. S aközben mi azzal foglalkozunk, hogy… Az eltűnő társadalmak problémájára Jared Diamond Összeomlás (Typotex, 2009) című könyve hívta fel a figyelmemet. Benne a Húsvét-sziget közismertté vált drámája mellett például a szintén csendes-óceáni, a középkorban virágzó életről tanúskodó Pitcairn-szigetcsoport tragédiája: a védelem elhanyagolása, tömeges fapusztulás, erózió, éhség, társadalmi zűrzavar, kannibalizmus… De vannak újabb események is: elhibázott kísérleti hidrogénbomba-robbantás a mikronéziai Bikini/Rongelap-atollnál. (Szomorú mesebeli következménye a Spongyabob Kockanadrág-sorozat: a robbantások következtében mutánsokká vált szereplők Bikinifenéken laknak.) A mikronéziai Nauru az 1960-as években fosztfátbányáinak köszönhetően földi paradicsom volt. Miloslav Stingl az 1960-as években figyelmeztetett (Keresztül-kasul Mikronézián, Gondolat, 1979.): a gazdagság elvakít: a „jóllakott nem hisz az éhezőknek”, s hogy mi lesz, ha kiürülnek a foszfátbányák. Jelentjük: kiürültek. Mucsi Márton (Bolyai Önképző Műhely) Mit tanulhatunk Nauru történelméből? című tanulmányában leírja: 2007-ben elfogyott a foszfát, a lakosság 90%-a munkanélküli, megkezdődött az elvándorlás, s az egyetlen bevétel: ausztrál deportáltak befogadása… (Így terjed a jó. Bolyai Műhely Alapítvány, 2014. 89-102). A vízszint emelkedése fenyegeti a Maldív-szigeteket, s előbb-utóbb a nagyobb kontinensek part menti városait is. Mi pedig azzal foglalkozunk, hogy… S ha valaki minderre figyelmeztet, jeleket ad, kulturális és nyelvökológiáról beszél, no meg ne adj’ Isten Magyarországon nyelvstratégiáról, akkor az tudománytalan, no meg diszkriminál, no meg stb., mondják a „tudományosan érvényes” mantrát. Persze ezek a dolgok egyszer érvényesek lesznek, ahogy az összeomló világok (a „múlt öngyilkos társadalmai”) elemzése mutatja. (Vö. Diamond: a források kimerítésének csapdája, közlegelők tragédiája, nemtörődömség, téves cselekvés, rossz stratégia stb.) Megrendítő Hubay Miklós Elnémulás című nyelvhaláldrámája; érzékenyen, nyelvökologikusan árnyalja Pomozi Péter (Magyar Idők, Lugas, 2016. máj. 28. 13). Félelmetes, amit egy egyedül szervezett, szabad, kötetlen utazás (freestyle traveling) során tapasztalhatunk. (Megírtam a Körbejárt Föld című könyvben, remélem, karácsonyra végre megjelenik.) De nem kell ezzel foglalkozni, a lényeg, hogy gyakran járjon a fekete 7-es.
Nan Madol, az elpusztult „óceániai Velence”. Valamikor félmillió ember is lakhatott itt, ma a szigeten 30 ezren élnek, s nem tudják, kik voltak az elődeik.
Maldív-szigetek, legmagasabb pontja fél méterre emelkedik ki az Indiai-óceánból. Ezek a muszlim asszonyok a csodás homokparton gyakorlatilag egy szemétdombon ülnek, ugyanis a sziget korallzátony felőli részét a szigeten „termelt” hulladékkal töltik fel. Ez az „álom-Maldív-szigetek” másik arca, amelyet nem mutatnak a prospektusok…
Itt hozzászólhat!
