Pénteken azzal ébresztenek: brexit. Este A nürnbergi mesterdalnokok szünetében, a büfénél egy külföldi Wagner-rajongótól nem akarják elfogadni az eurót… Félhangosan megjegyzem: mi lenne, ha fonttal akarna fizetni? – Az euroszkeptikusok száma a brüsszeli eltúlzott bürokrácia, de talán még inkább az országok belpolitikai küzdelmeinek európai szintre való emelése (kiszolgált politikusok kegydíja) miatt emelkedik; ám a brexitbe az utolsó szöget Junkers és a Merkel ütötte a migránskérdés impotens kezelésével. Ha profi módon menedzselik a bevándorlást, akkor jó pár százalékkal kevesebben mondanak nemet, s akkor nincs kilépés. Tisztelem az angol demokráciát, de azt nem értem, hogy az ország egyik legalapvetőbb kérdését miért lehet egyszerű többséggel eldönteni. Nem kellett volna ehhez kétharmad? – Wagner jól elszórakoztat bennünket. A remek nyitány után csaknem négy és fél óra eseménytelenség (kicsit el is szendergek), az utolsó fél óra azonban pompás! (Hajrá MR szimfonikusok és énekkar!) A végére írt didaktikus „eszmei mondanivaló”: ha már nem lesz német nép, a német művészet fog emlékeztetni rá. Wagner a jövőbe látott.
Itt hozzászólhat!
jún
26
