Én csak szívesen beszélek nyelvről, kultúráról, irodalomról, mint tudjuk, efféle-mindenféle „lomról”. Azután azt kapom – KI-től ma reggel egy tábori előadásban -, hogy BG több könyvet írt, mint amennyit én olvasni fogok. LT, a korábbi ipari, gazdasági stb. minisztérium főmunkatársa azt mondta egyszer, ha egy reggel nem találkozik a nevemmel a médiában, akkor valószínűleg már meghalt. LT azóta eltávozott közülünk, s most egészen biztosan az égi kávéházban, antikváriumokban tanulmányozza írásaimat, s talán örül ezeknek a soroknak is. – Van egy valóságos félelmem. Tényleg mondtam egyszer valami olyasféle butaságot, hogy 150 évre van programom (tényleg van), s ebből következik 150 könyv. Akkor most nagyon lassítani kell. „Ne írja meg a következő könyvét!” mondta egyszer a háziorvosom. RJ kolléganőm meg ezt: „Ha te már többet nem írsz, akkor is tízszer annyit írtál, mint más egész életében”. Az a baj, kedves barátaim (és persze ellenkezőim), hogy nem én írom a könyveket, sokkal inkább a könyvek írnak engem. (Eközben ablakom előtt húznak el az Eger-Füzesabony közötti vonatok, már fejből ismerem a menetrendet és a szerelvényösszeállítást, van némi statisztikám az utasok számáról, mindig szerettem vasút mellett lakni.)
Itt hozzászólhat!
júl
13
