Hát megtörtént. Aznap 10 órát vonatoztam, igen lehet Nagy-Magyarországon 10 órát vonatozni, pedig mindössze 600 km-t utaztam. Hajnalban indultam, éjfél előtt értem haza. A vonat kényelmes volt, odafelé még reggeliztem is rajta. Azt gondoltam, visszafelé majd alszom, de csak pár percre tudtam lehunyni a szemem, olvastam, korrektúráztam, kényelmesen. Otthon készítettem egy szendvicset és ittam egy pohár bort. Gondoltam, jól fogok aludni. Hajnalban furcsa érzés fogott el, mintha szédülnék, de nem törődtem vele. Hatkor újabb rossz érzés, fölkeltem… volna, de annyira megszédültem, hogy csak tántorogni tudtam. Mi van velem? Úgy éreztem magam, mintha részeg lennék. De hát csak egy pohár bort ittam! Forgott a világ, hangosan vert a szívem. Megmértem a vérnyomásomat, normális, csak a pulzus volt egy kicsit magasabb. Ittam vizet, kivert a verejték, nem értettem. Szívinfarktus nem lehet, agyvérzés sem. Végrendelet van, temetési költség rendben, esetleg a születési anyakönyvit érdemes kikészíteni (anyám pontosan ezt tette). Bevettem egy nyugtatót (macskagyökér, a macska is rájár), egy kicsit vissza tudtam aludni. De ébredéskor ugyanaz a szédülés. Kimerültség, nyilvánvaló. De mitől? 10 órás vonatozástól? A kevés alvástól? Pannonhalmi gyógyteákat ittam, vitaminokat vettem be. Szerencsére aznap nem kellett dolgoznom, otthon lézengtem, egy hivatalos programot lemondtam. Ilyenkor az egyébként fontos dolgok lényegtelenné válnak. Később eszembe jutott, egy magnéziumtablettát is bevehetnék. Miután bevettem, a tünetek enyhültek, estére el is múltak, sétáltunk, jól aludtam, másnap vidáman megtartottam előadásaimat. – Magnéziumhiány? S hogy lehet, hogy szüleimnek soha nem volt ilyen problémája? Mit eszünk, mit nem eszünk, hogy élünk, már, ha élünk…
szept
14
