Nyelvész Józsi

2008 táján mindenki róla beszélt. Volt, van egy blogja, amelyen szlengszavakat gyűjtött, a Silenos kiadó pedig kiadta könyvben, s ehhez kértek tőlem előszót. Az anyag meglepett, mert többet láttam benne, mint egy szlengkedvelő gyűjteményét. A példamondatokból kirajzolódik egy Dorog-Tokod-Esztergom környéki családi-baráti történet. Ez pedig nem lehet egy amatőr nyelvész munkája, emögött ihlet és tervezés van. Meg is írtam az előszóban: Nyelvész Józsi alighanem egy író. Most is úgy gondolom: Temesi Ferenc szótárregénye hathatott rá… – A kiadó szerint egy írországi magyar vendégmunkás. Meghívtak egy tévéműsorba, amelybe bejelentkezett a vendégmunkás (nem láttam jól), úgy tűnt, mintha valódi lenne. A 2009-ben megjelent könyv kapcsán Nyelvész Józsi ímélben is felkeresett, azt mondta, hogy jönne hozzánk az ELTE-re MA szakra. Válaszoltam neki, azután soha többé nem jelentkezett. – Ma az órámon szóba hoztam, s egy hallgató óra közben rákeresett a blogra, s kiderült, hogy 2010 óta nem frissült. Nyelvész Józsi tehát a könyv megjelenését, az én megsejtésemet követően köddé vált. Egyre inkább biztos vagyok abban, hogy egy Csokonai Lili sztorival állunk szemben, csakhogy ez jobb, mint az, mert hogy Nyelvész Józsi alteregója nem akarja felfedni magát. – Nyelvész Józsi tehát rejtekezik. Lehet, hogy közben elvégezte a szakomat, s nem fedte fel magát. Lehet, hogy még jó vagy rossz jegyet is adtam neki. Lehet, hogy nem Írországban van, hanem itt. Lehet, hogy mindennap találkozom vele. Lehet, hogy kinevet. Bármi lehet. De egy biztos: a 2009-ben írt előszavamban megjósoltam. „nem lepődnék meg, ha Nyelvész Józsi még másféle alakban, identitásban elénk lépne”. Ezek után viszont elhallgatott. Talán megijedt. Kedves Józsi, ha élsz, kerülj elő!