Börzsönyi túrával indul a születésnap: Királyrét, Nagyhideg-hegy, Csóványos, Foltán kereszt, Királyrét. 22 km. Babgulyás a turistaházban. Honnan ismerem? kérdezi a tulajdonos. Ünnepi vacsora már a kőbányai Z. vendéglőben: májgombócleves, ahogy nagyanyámtól tanultam (ahogy mi szeretjük), vaddisznónyak vadasan, nagyfröccs. Villamossal a temetőbe. Kőbányán születtem. Megváltozott a közönség az elmúlt negyedszázadban. Hiába a csodaszép villamos, a közönség nem tudja értékelni. Ma már minden járművön van egy zakkant ember. Hogy lehet, hogy a szocializmus tán zakkantak meg? Fusson ki a szemem, geci, kiabálja az egyik. Petpalackból issza a bort egy férfi és egy nő, harsognak. O. ablakánál biztosítunk, telefonál a négy ülésen szétterült katona. Átadom a helyem, de nem köszönik meg. Nekem ez a szülőföldem. Nem volt elit hely, de sokat romlott. Miközben a világ változott, s Kőbányán is sok minden jó. Például ez a két étterem. Tudom, kevés az ember, akinek az arcképével ki lehet tapétázni az Akadémiát. Még a temető előtt: Mimike (nagyobbik nővérem) hív. Anyu, apu sírjához későn érünk: a temető sötétben, szépen világítanak a sírok, szebb így, mint nappal. Gyertyát gyújtunk. Autósorok araszolnak, inkább autóval jönnek az emberek, nem 28-assal. Nem alszom anyánál, vágod, vágod? Zsír. Osztja az észt ismét valaki rikácsolva. A neten sokan köszöntgetnek, persze, jól esik, van, akivel tíz éve nem találkoztam, de most felköszönt. Tegnapelőtt írtam vagy 16 oldalt, kinyomtattam, de valahogy nem mentettem el. Most újraírom. Szülcsinapcsi és halinapikoszika egyben. Ilyet se hallottam korábban. De tény, hogy születésnapom körül egyre ünnepibb a hangulat: mindenszentek, a reformáció születésnapja, a takarékosság világnapja, Halloween-tökfejek napja; és fővárosi kormányzónkkal (kamaszkori barátság) közös születésnap.
