Ilyenkor megkérdezik, nagy betűvel kell-e írni? Persze, lehet. Meg hogy egybe van-e kiskarácsony, nagykarácsony. Persze, egybe. Rákosmező-széli házunkban karácsony este, az ajándékozás után bekapcsoltam a rádiót, s végigzongoráztam a rövid- és középhullámú állomásokon. Kíváncsi voltam a zenékre, nyelvekre, hangokra. (Éppen most gyulladtak meg a szép, fehér gyertyák a karácsonyfán.) Arra gondoltam, hogy vajon ebben az évben, például itt, volt-e elegendő derűs pillanat. Mert kritika, panasz mindig van bőven, de én legalább már észreveszem, s igyekszem másfelé hangolni a témákat. Például arra a nagy szerencsére, örömre, boldogságra, hogy még vagyunk, megszólíthatjuk, megölelhetjük egymást, vagy esetleg egy jó könyvvel bevackolódhatunk egy kényelmes karosszékbe. Nem becsüljük eléggé a pillanatot, de meg lehet ezt is tanulni. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Itt hozzászólhat!

Megosztás