Hömpölyög szöveg, zene, tánc a színpadon, ott ülnek a nézők is; öncélúnak gondolom, de hát: ugyanazon a színpadon vagyunk, színészek és nézők, sőt az első sorban ülők egyúttal az utolsó vacsora asztalánál foglalnak helyet. Ugyanazon a színpadon! A passiójáték népi műfaj, a nép játssza. A csíksomlyói ferences iskoladrámák egyszer már megihlették a színházat (Balogh Elemér és Kerényi Imre, Várszínház, 1981). Most újra. Vissza a forrásokhoz, a 18. századi iskoladrámákhoz, frissítve Szőcs Géza Passió (1991) című megrázó darabjával, mely a mai utalások finom hálózatát adja, Berecz András tréfás anekdotáival, vérpezsdítő tánccal (Magyar Nemzeti Táncegyüttes) erősítve… A 18. századi népnyelvet tükröző színpadi nyelv mélyről és ismerősen jön, fölfrissít, megfürdet. Egybejátszik a kissé naiv, archaikus iskoladrámák nyelve az ezt költői magasságokba emelő költői nyelvvel, és a 20. század végi archaizáló mesenyelvvel. Erő van abban a nyelvben, melynek ilyen múltja van,jó úton jár az a színház, amely erre képes. Még a bennünk szunnyadó tánc felélesztésére is. Mindenki máshogy emlékezik. Vitatkozás Jézus utolsó szavain. Méné, Tekel, Ufárszin (megszámláltattál és híjával találtattál). Dehogyis: Éli, Éli, lamma sabachtáni (Atyám, Atyám, miért hagytál el engem). Azt is mondta, hogy szomjúhozom. Szerintem azt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. János: Én ott voltam, hallottam, az volt az utolsó szava: Elvégeztetett. Mária Magdolna: Én meg úgy, hogy azt mondja: Megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. Felhangzik a magyar biblikus folklór egyik legpompásabb emléke, az Arany Miatyánk (Jézusnak anyjától való elbúcsúzása; Tóth Auguszta és Berettyán Nándor lírai jelenete), moldvai népdalok (A harag napja leszen; Mária-altató), de egy-egy Babits (Golgotai csárda), Ady (Régi énekek ekhója), Arany János-idézet. Nem lenne 21. századi a darab, ha nem lenne benne irónia: Vas szögeket tessék! (zsibárus) Itt metafizikai szerepekről van szó (Pilátus). Vidnyánszky Attila passiója a miénk, a magyar nép által átélt szenvedéstörténet káprázatos nyelven elmesélve, elénekelve, eltáncolva. S talán segít abban, hogy kétkedéseink, hitetlenkedéseink ellenére egy kicsit jobbá váljunk. (Csíksomlyói passió, r. Vidnyánszky Attila, Nemzeti Színház, 2017. ápr. 5. Bővebben a Nemzeti Színház Magazinjában.)
Itt hozzászólhat!
ápr
9
