A minap az IKEA éttermében egy férfi hosszasan vitatkozott az ifjú pénztáros hölggyel. A sor feltorlódott. Új pénztárt is nyitottak, mert nem hagyta abba. A pénztáros hölgy már összetette a kezét, mintha imádkozna, hasonlóan ahhoz a magyar rendőrhöz, aki két éve a Keleti pályaudvaron egy agresszív bevándorlót kérlelt ekképp; a kép bejárta a világsajtót. Végül a férfi fizetett és elfogyasztotta az ebédjét. Kivitatkozta magát. Nem tudni, mi baja volt. – Egy gyorsétterem alkalmazottjai mesélik, hogy a vendégek fele nem viszi vissza a tálcát és nem tolja be maga után a széket. – Egy másik éttermet a NÉBIH felszólított, hogy az ajtaja előtti emberi ürüléket azonnal takarítsák el. A helyi hajléktalanok használják vécének az étterem bejáratát, az étterem fogyatkozó dolgozóinak kell azt eltakarítani. Hamarosan bezárhatnak, nincs alkalmazott, ha lenne, ürülékeltakarításra nem vállalkozna. Munkaerőhiány van a szolgáltatóiparban. Ha nem lennének diákmunkások, már összeomlott volna a rendszer. – Ebben a helyzetben illene több megértést tanúsítanunk. Azzal, hogy nem vitatkozunk az alkalmazottakkal. Hogy segítünk nekik: visszavinni a tálcát. Hogy megköszönjük a kiszolgálást. Mert ha ők is elmennek, akkor nem lesz kivel vitatkozni.
Itt hozzászólhat!
júl
11
