Belülről a boldogságot

Világos, egyértelmű sorok, pozitív program. „A pozitív pszichológiai megközelítés elsősorban a prevencióra koncentrál, kiindulópontja pedig, hogy olyan helyzetet kell teremteni, ahol a függőségek azért nem alakulnak ki, mert nincs szükség arra, hogy ártalmas szerekkel és tevékenységekkel biztosítsuk agyunk neurokémiai egyensúlyi állapotát. A pozitív pszichológiai irányzatot a közhiedelem néha tévesen modern „hepiológiának” tartja, holott nem az a cél, hogy valaki folyamatosan boldog legyen, hanem hogy pozitívan tudjon alkalmazkodni az élet kihívásaihoz. Ez különösen megfontolandó napjaink folyamatosan változó társadalmában, amikor a viselkedési kihívások nemegyszer addikciók kialakulása irányába hatnak. A pozitív pszichológiai kutatások azáltal segíthetnek a prevencióban, hogy bizonyos viselkedési minták protektív jellegére hívják fel a figyelmet, mint amilyen a mértékletesség, a veszteségek tudatos elfogadása és feldolgozása, a kötődések elkerülésének veszélyei, a késleltetett jutalom hatékony kezelése. Továbbá, hogy a boldogságot ne tekintsük társadalmi normának, és ne kívülről várjuk azt bizonyos szerektől, hanem tanuljuk meg mi magunk létrehozni a saját egyensúlyi állapotunkat.” Pikó Bettina egyetemi tanár, SZTE (Valóság, 2017/3. 21.) – „Az emberi történelem – mint szüntelen kísérlet az evangéliumokba rejtett boldogságvírus ellenszérumának föltalálására.” (Halmai Tamás: Örömmévalóság. Napkút, Bp. 2017. 220.)