Király Jenő emlékére

Az egyik legeredetibb tanárom volt, aki (tömeg)kulturális-esztétikai elméleteivel alapvetően formálta a látásmódomat. Mozifolklór című könyvéről még a 80-as években írtam a Forrásban. Tömegkultúra-elméletét szinte minden évben ismertetem hallgatóimmal. Az egyetem után alig találkoztunk. Egyszer meghívtam egy szemiotikai konferenciára, nagyon szerettem volna bekapcsolni. Küldött egy könyvet és egy levelet: „Köszönöm a meghívást, de bizonyos okból nem járok konferenciákra, majd egyszer elmondom…” Nem mondta el. Amikor a Kaposvári Egyetem megjelentette többkötetes életművét, de valami okból zárolták (máig nem terjesztik), meg akartam szerezni. Minden furfangot megpróbáltam (bedobtam erős kaposvári kapcsolataimat is), mindhiába. Nagyon szerettem volna vele találkozni. Éreztem, hogy nincs a helyén, nem kapja meg a kellő elismerést. Már késő. Ma ez a hír jött: „73 éves korában meghalt Király Jenő. 1943. december 1-jén született Sopronban, 1970-től kezdett el tanítani filmesztétikát az ELTE bölcsészkarán. Legismertebb, szakmailag is rendkívül fontos munkája a kétkötetes Frivol múzsa – A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája volt… A Frivol múzsa szolgált az alapjául a nyolckötetesre tervezett A film szimbolikája című sorozatának, amit még folytatni tervezett. 2013-ban Király 70 címmel műfajelméleti konferenciát szerveztek a tiszteletére.” Kedves Tanár Úr,  nagyon fáj…