Egy földdarab a nagy óceánban, hihetetlen távolságra (5-6 órás repülőútra) a szárazföldtől, hajózni sem könnyű körülötte a hullámok miatt. 1722-ben jártak ott először európaiak, 1864-ben érkeztek meg keresztény misszonáriusok. A szigetet valamikor az időszámításunk kezdetén foglalták el polinéz hajósok, s a rákövetkező 1700 évben minden valószínűség szerint nem érintkeztek más kultúrák képviselőivel. A szigetlakók bezárva maguk alakították ki társadalmukat; ha nem emeltek volna mániákusan monumentális kőszobrokat, senkit sem érdekelnének. De így igen. Hányan voltak? A kezdeti honfoglalók száma talán 5-15 ezerre emelkedett, majd csökkent. Miből éltek? Kezdetben voltak pálmafák, földet is műveltek, néhány háziállat is volt, halásztak, madarásztak. Mi történt? Kivágták a fákat, kiszáradt a föld, eltűntek a madarak, fa híján megszűnt a halászat. Műveltségük? Sokféle vallási kezdemény, madárember, vulva-imádat, sajátos írásbeliség (de ez lehet, hogy csak az európaiak érkezése után). És persze a monumentális kőszobrok. Mindenesetre, mire fölfedezték őket, már kopár volt a sziget, ledöntötték a szobrokat, a kipusztulás szélén jártak, amit az európaiak által behurcolt betegségek, no meg a maradékukat rabszolgának elhurcoló peruiak beteljesítettek. Húsvét-sziget. A Föld ember okozta ökológiai katasztrófájának kiáltó jelképe. És róla egy rendkívül pontos, a lehetőségek sokaságát ismertető, bizonyítékokat ismertető könyv: Flenley, John–Paul Bahn: A Húsvét-sziget rejtélye. (General Press – az Oxford University Press, 2003 engedélyével; 352 oldal.)

Itt hozzászólhat!