A 19. századig nem voltak magányos emberek. A 20. század a magány századává vált. Leginkább így: társas magány vagy egyszemélyes csoport. A népesség nő, a magány fokozódik: a 21. század a pszichikai betegségek százada lesz. Előbb csak frusztrációk, majd fóbiák, pszichotikus-neurotikus jelenségek, depresszió, hisztériák, majd orosz rulett (szembemenés egy autópályán), „próbagyilkosság” (ismeretlen, az illető számára érdektelen személy megölése), kiterjesztett öngyilkosság (földnek vezetett repülőgép)… Nehéz „feldolgozni” a kultúraváltást, a kulturális vegyülést, az uniformizálást, a társas kapcsolatok megváltozását, a magányt, a fokozódó jólétet (vele együtt nő a félelem, hogy elvész, amit már megszereztünk), az elanyagiasodást, az eltömegesedést, a szellemi-lelki kiüresedést, a fogódzók elvesztését. Új közösségi és egyéni életprogramok kellenek; de alig vannak, az átállás nehéz.
Itt hozzászólhat!
dec
4
