Nagyanyáink idejében még mindennap főztek, kézzel mostak, vizet melegítettek mosakodáshoz (lavórban is lehet mosakodni, hideg vízben is), szenet-fát hoztak a kályhába (nem is lehetett minden szobát fűteni), légkondiról pedig nem is hallottak. Jóval kevesebb busz, vonat járt, alacsonypadlós egy sem, azok sem kiszámítható menetrend szerint. Nem nagyon volt telefon, autó. Hűtőszekrény helyett jégszekrény volt, a jeget a jeges hozta. Jobb esetben SZOT-üdülőben pihentek (Balaton, Mátra). Posta naponta egyszer (igaz a belföldi levél 2 nap alatt megérkezett). Tévé csak a hatvanas évektől, de a hétfői adásszüneti nap a hetvenes évek végéig megmaradt… S valahogy mindig volt idő mindenre, például arra, hogy a nők horgoljanak, kötögessenek, a férfiak barkácsoljanak (és tudtak barkácsolni). Volt idő udvarlásra és kalandokra is bőven. A boltokban visszafogott áruválaszték, pl. csak egy-két fajta sajt és felvágott, nagy melegben sör csak ritkán, borból is talán féltucatnyi fajta. 1988-ban – emlékszem – csak pult alól lehetett írógépet venni. A kávéadag a szimpla, luxus esetén a dupla volt. Napközben az utcák üresek voltak, mert az emberek dolgoztak. Mindig volt időnk. – Ma a város egész nap zsúfolt. Mindenkinek van telefonja. Vajon a munkaidő mennyi része megy el telefonálással, ímélezéssel, fészbukozással? Percre és ütemesen érkeznek a buszok, vonatok. A csapból mindig folyik melegvíz, az automata mosógép magától mos, a hűtőben kaja. Mindenhol kamera és képernyő, a boltok dugig. Ha tévét, mosógépet, mosogatógépet, okostelefont, porszívót, kávéfőzőt stb. akarsz venni, ezerféléből válogathatsz. Csak kevesen főznek, mindenhol kifőzdék, gyorséttermek. Egy kávéházban százféle kávéból válogathatsz, senki nem ismeri a szimpla kávét. Minden van, csak egy valami nincs. Időnk. Hová lett?

Itt hozzászólhat!