Régi adósságom, most olvastam. Kedvelem Hamvast, de ez az esszé roppant idegesítő. Bennfenteskedő, kényeskedő, mórikáló, hogy bort csak így, meg úgy lehet inni, mást a szerelmesnek, mást a barátoknak, hogy milyennek kell lennie a borágynak, mert ha az nem olyan, akkor nem bortudósok, ínyencek vagyunk, hanem csak parvenük, sznobok, bunkók… Na ne. – Ez a kényeskedés elfedi a törekvést, hogy a bor: kultúra, életérzés, életöröm, fogyasztása kiemel a hétköznapokból, a nembeliség állapotába (végül is ketten maradtunk Isten és a bor), s aki a bort kulturáltan szereti, rossz ember nem lehet. Véletlenül sem olvasható borkalauzként, borszakmai vagy gasztronómiai írásként, filozófiainak szánt gondolatmenetét tönkreteszi a sok kényeskedő leírás. (Hamvas Béla: A bor filozófiája. Editio M, Szentendre, é. n. 112 oldal.)
Itt hozzászólhat!
márc
23
