Ajándékba kaptuk ezt a napot kaposvári rokonainktól. Titkos volt az úticél. Talán valami tóparti sütögetés? Talán a helynevek: Szentbalázs? Boldogasszonyfa? Majd befordultunk egy keskeny erdei útra. És egyszercsak a zselici sűrű erdő közepén ott állt. Ott áll a semmiben egy kisvasút. Az almamelléki kisvasút. Tiszteletbeli vasutasként hallottam már róla, de mivel tudtam, hogy a semmiből megy a semmibe, nem kutattam. Pontosabban csak 1977-től megy a semmiből, mert az akkor megszüntetett Kaposvár–Szigetvár Almamellék megállójából indult befelé az erdőbe. Nem tudtam róla, hogy felújították. Hogy vadászház, erdei iskola, horgásztó van mellette. Hogy minden hétvégén “csühög”. Öt kocsit is húz. Hogy az ország egyetlen 600 mm-es nyomtávú vasútja. Valódi kis-vasút. Még az eső is elállt, hogy bemutatkozzon a festői táj. Sasrétpusztától elvonatoztunk Almamellékig (szép helynév), majd vissza. Volt piknik is. És az ajándéknap még folytatódott: a most épült zselici csillagdába vittek el. A 25 méteres kilátótoronyból a Zselic csodálatos látképe tárul elénk: mindenütt órási erdőségek. A nagy esők miatt olyan párás volt a levegő, mint a guatemalai őserdőben. Még az idén vissza kell mennünk, mert megkaptuk a csillagdába szóló jegyet, de az csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Visszatérünk.

Itt hozzászólhat!