„Hogy valaki szeressen, szükségtelen, hogy sok idő múljon el, hogy soká fontolgasson és válasszon, hanem csak az, hogy amaz első és egyetlen szemléltetésnél egy bizonyos összeillőség és megegyezés kölcsönösen találkozzék, vagyis az, amit közönségesen a vér rokonérzésének szoktunk nevezni, s amire a csillagok különös befolyása szokott unszolni” (Mateo Aleman) – „a szerelem intenzitása növekedik egyénítésével” – „Ehhez képest a szeretőnek elvesztése akár vetélytárs, akár halál által, a szenvedélyes szerelemre nézve oly fájdalom, mely minden mást meghalad; épen mert transzcendentális jellemű…” – „Rangbeli különbségeket és minden hasonló viszonyokat, ha a szenvedélyes szerelmesek egyesülését akadályozzák, (…) könnyűséggel mellőzi el és semmisíti meg a faj szelleme, aki (…) az ily emberi intézményeket és aggodalmakat elfújja, mint a polyvát.” (Schopenhauer: A nemi szerelem metafizikája. Hatágú Síp, Bp. 1992.) – Hinni kell abban, hogy ami megszületik, annak van értelme. Egymásban fekszik, ami széttart. A preszokratikusokat idézi (a méltánytalanul hanyagolt) Zsilka János Anthropologia linguisticájában a jelentés rendszerének mozgására. A jelentés és az élet összefügg. Rövid táv a szerelem, hosszú táv a szeretet és a barátság.
Itt hozzászólhat!
