Sok könyvet kapok, tisztességből valamennyit el szoktam olvasni. A bejegyzés szerint 2000.08.11-én kaptam Németh Istvántól az Iker-bakterház című kis kötetkét. Most került sorra. Egy anekdotás kedvű vasutas meséli el életét: gyermekkorát egy bakterházban, szakmunkás-időszakát a 21-es ipari szakmunkásképzőben (Angyalföld, Úristen, egy évig én is tanítottam ott, szerettem, ki emlékszik erre, de azután elrabolt az egyetem), mozdonyvezető- és állomásfőnök-korszakát a Dél-Dunántúlon. Megtudtam, hogy a Pécs–Budapest és vissza úton egy 424-esben elfogyott 150 mázsa szén és 70-80 köbméter víz… Középrigócon a bakterházban kezdődik a történet… Kaposváron, Pécsett és Barcson folytatódik. Nyelvészkedik: “itt gyakornok voltam, a pilótáknál meg eleinte növendék. Hogy mi a kettő között a különbség, talán Lőrincze Lajos tudta.” Modzonyiránytó volt, amikor egy dízelmozdony beszédült a fordítógödörbe. És akkor jött egy fura telefon. Hogy hozhatják-e a csupasztott fürjeket… Hogyne, jöhet egy vagonnal. Hallott a főnöke: Pista, mit csinálták: a Bobo a fordítógödörben, a mozdonyok a körfűtőházban, a daru Kelenföldön, te pedig csupasztott fürjekkel foglalkozol? Mondta neki, nyugi főnök, itt minden vonat rendes lesz… És az lett… Élvezetes történetek, kicsit az Indul a bakterház stílusában (Rideg Sándor), derű és kritika, no persze leginkább annak, aki annyira szereti a vasutat, mint én. (Kiadja a szerző, Barcs, 2000. 84 old.)

Itt hozzászólhat!