Tömöríteni, újraértelmezni az Odüsszeiát. A művészet régi gesztusa, újra-újra elővenni, leporolni, átírni, áthangolni. A Katona József Színház szereti ezt tenni. Az Odüsszeiát valószínűleg ma már alig olvassák. Pedig Devecseri Gábor fordításában zene… Egy szinte kellékek nélküli színpadra megálmodni: gondolnám, lehetetlenség, de mégis sikerült. A tenger hullámait idéző csillámló felületek között bukkannak fel az ismert epizódok, de teljesen áthangszerelve, a mai világra hangolva. Egyetlen férfi és sok nő. Odüsszeusz (hogy tanuljunk is valamit): womanizer. Kegyetlen hős, és persze leleményes, de azért a nők a lényeg. S vajon hogy értelmezi ezt: Penelopé? Rájátszás. Kedélyes darab, remek színészekkel, kiszólásokkal, olykor túl erős jelenkori gesztusokkal. Érdekes, és izgalmas színház, kedvelem is, de azért bánt egy kissé: tényleg nem tudunk már megküzdeni a klasszikusokkal, tényleg csak “szódával” fogyaszthatók? Azon is gondolkodom, hogy aki nem ismeri az Odüsszeiát, annak mit mond? De ezek már csak engem bántanak. (A mai előadás végén köszöntötték Bodnár Erikát. Nagyon kedvelem, én is köszöntöm. Ithaka. Homérosz Odüsszeiája alapján Závada Péter, Szabó-Székely Ármin, rendező: Székely Kriszta.)

Itt hozzászólhat!