Márton-napi lúdvacsora a Zilában, Kőbányán, összejön a nagy csapat: 20-30 éve, sőt annál régebbről barátok, és egy nagyon fiatal, huszonéves korosztály, melynek éppen átadjuk a stafétát. A két csapat között foglalok helyet. Szinte mindenkiről tudunk, úgy is, hogy nem kérdezzük: állást váltott (vagy az állás ment ki alóla), kinevezték (vagy inkább félretették), megházasodott (vagy elvált). A politika-közélet csak szőrmentén kerül elő, hiszen sokfélék vagyunk, a magyar értelmiség nagy része – úgy tudom – ilyen vendéglői asztalt nem tud elképzelni. Véleményükkel óvatosak a barátaim, mert nem akarnak megsérteni. Néhány évvel ezelőtt, amikor egy számomra rokonszenves politikust védtem, rámhagyták, igaz, az egyikük elmorzsolt egy mosolyt a szája szélén. Szóba hozom az értelmiséget, kapok tanácsot: rajtam a sor, cselekedjek. Közben azért elfogy a lúd, sokadik újbor-palack kerül elő, kellemes esti hangulatban szétfolyik a társalgás. Magányosan ballagok hazafelé az én Kőbányámon; a moziból ATV lett, a régi 13-as vadonatúj 3-as. Talán lesz egyszer valaki, akit ugyanúgy érdekel mindez, mint engem.
Itt hozzászólhat!
nov
17
