Bródy Jánost hallgatom a rádióban. Eszembe jut egy történet, amit nem írtam meg. Több mint tíz éve történt. Egy dunai hajón, nagy fogadáson bemutattak neki. Élő legenda, jól esett, megszorítottuk egymás kezét, de egy udvariassági körön nem mentünk túl. (Én soha nem nyomulok.) Ő nyilván nem tudta és nem tudja ki vagyok, én azonban őrzöm ezt az emléket. Rá két-három napra Lakiteleken voltam vendég, szigorú ülésrend volt, engem Szörényi Levente mellé ültettek. Neki is bemutattak. Furcsa érzés fogott el: a kezemben találkoztak, ők, Szörényi és Bródy. Bár Szörényi Leventével sok mindenről beszélgettünk, én leginkább Ősbudavárra emlékszem, de ő sem emlékszik biztosan rám, s ez természetes.

Itt hozzászólhat!