Sokan tudják, hogy nekem a Tisza, különösen a Felső-Tisza a mindenem. 2001 óta minden évben végigevezek rajta, olykor, ha nagy volt a víz, a Túron eveztünk végig. Gyermekkoromban is mindig vízre vágytam, a Rákos-patak majdnem el is intézte 2 és fél éves koromban, hogy hagyjak fel ezzel. De akit az istenek akasztani szánnak, nem fúl vízbe… Nyolcadikos voltam, amikor az újpesti víziúttörők, valahol Horányban felavattak: evezővel a fenekemre vágtak, utána 4,60-as sört ittunk. Később eljutottam a Tiszára. A Tiszabecs-Dombrád szakaszt többször végigeveztem, rendszerint a Gentlemen Tours szervezésében. Most vasárnap indulnék a folyamatos 10. túrámra. De mindenki föladta mellettem. Kenuzni pedig nem lehet egyedül. Megfigyeltem, hogy év közben mindenki lelkes, „persze, hogy megyünk”, de azután sok lesz a probléma nyáron: nyaralás, munka, magas a víz, süt a nap, nem süt a nap… Néha arra gondolok, hogy elmegyek egyedül a Tisza-túrára. Legföljebb leúszom a távot. (Egy-egy kilométert szoktam úszni, persze a barátaim ilyenkor kísérnek, hátha nem igaz a közmondás, és nem szép a vízihulla.) Lehet, hogy néhány tanulmánnyal gazdagabb lesz a nyelvtudomány, ám nekem pedig jobban fog hiányozni a 10. tiszai élmény… Cseke, Tivadar, Ugornya, Mogyorós, Záhony, Tuzsér (a mesés Tiszakönyök), ugye még pár tucatszor végigevezhetek rajtatok?
Itt hozzászólhat!Tags: Tisza
