Két hete beragadt a rossz idő a Kárpát-medencébe. Ez nem rendkívüli, mondja a meteorológus. Valóban nem az. Gyermekkoromban a nyár nyár volt, úgy húsz éve vagy trópusi meleg van vagy ősz – nyáron. Nem rendkívüli. Szerencsére Budapesten van termál. Termel a termál. Megyek a Széchenyibe. Vendég alig, a két pénztárnál választhatok, a lányt választom. Mivel lejárt a bérletem, veszek. A másik pénztáros, egy fiú, felfigyel a hangomra. „Voltam egy előadásán” mondja és folytatja: „Ne mondja meg! Retorika, ugye?” Mivel a Széchenyiben már máskor is fölismertek, nem csodálkozom. „És miért csak egy előadásomon volt” kérdezem. „Ja, én nem vagyok ELTE-s, a barátnőm mondta, hogy erre az előadásra el kell menni”. Még mondtam a fiatalembernek, hogy lám, és pont ezt az előadást szünteti meg a kar, épp egy klasszika-filológus véleménye, hogy 200 fős retorikaelőadásnak semmi értelme, de addigra elkészül a bérletem. Persze azért még van kinek előadnom. – Ennek örömére ma további 500 métert úsztam a szinte üres Széchenyiben. Délután pedig az MTV-n megnéztem a Mekongról szóló sorozatot, amelyben a Tonle Sapról és Angkorról volt szó. Ha valakit érdekel, órákig tudok Kambodzsáról beszélni. – Úszás után barátságosan intettem a lánynak és a fiúnak. Máskor is jövök. – És még megjegyzem, hogy ma Szíriában bevetették a tankokat a tüntetők ellen. Mindenkit lelőttek. Márciusban, amikor a repülőjegyet megvettük Szíriába, azt mondták a politológusok, hogy az arab forradalmak Szíriát nem érik el. A politológusoknál ugyanolyan a teljesülés, mint a meteorológusoknál: 50%. Vagy igen, vagy nem.
Itt hozzászólhat!Tags: retorika
