Kertvárosi nyár. Üres utcák, ritka autók, viszonylag kevés őrült motoros. De jobbról-balról elkezdődik a felújítás. Fúrnak-faragnak, különösen az a jó, amikor csiszolnak. Ennyit régen nem csiszoltak: most térkővel borítják be a mellettem lévő udvart, úgy látszik, minden térkövet faragni kell. Reggel óta egy négyzetmétert haladtak. A szomszéddal jóban vagyok, azt mondta, lesz majd állandó pingpongasztal is, sokat fogunk játszani. Ezért sem szólok. És azért sem, mert tavaly nálam voltak felújítók, az egy hétre vállalt munkát három hét alatt végezték el, csempéztek, és egész nap vágták a csempét. Még Újpalotán is lehetett hallani. Amikor már nagyon el voltak csúszva, szombaton és vasárnap is dolgoztak. Gondolom, sokan emlegették akkor a környéken a felmenőimet. Tavalyelőtt meg szemben volt felújítás, minden ablakot zárva kellett tartani. Azelőtt meg kerítést épített a szomszéd. Kőkerítést! És azelőtt az önkormányzat adott engedélyt egy vállalkozásnak, hogy a járdát feltörje, s alá kábelt fektessen. Az volt a harmadik év, hogy minden évben kiadták az engedélyt, minden évben más kft. törte föl a járdát és fektetett alá kábelt. A legnagyszerűbb az volt, amikor a vállalkozó munkásai óriási bunkókkal törték föl az aszfaltot. (És úgy aszfaltozták vissza, hogy soha olyan rossz nem volt a járda, mint most.) A fűnyírás ehhez képest semmiség, az legalább egy órán belül végetér. A csiszolás mellett fontos agressziós kellék: a munkadal. Persze a modern, vagyis a kereskedelmi rádió. Teljes hangerővel szól, igazából ilyenkor döbbenek meg, hogy én mennyire zárt világban élek. És ez a szövegelés kell valakinek órákon át? Hogyne. (Van itt egy szólás a verébről…) Amikor nálunk zajlott a felújítás, minden alkalommal lehalkítottam, lehalkíttattam a rádiót. Amikor visszaértem, ugyanúgy bömbölt. Esélytelenek vagyunk, honjaim. Sz. Tóth Gyula tanári noteszében van egy kifejezés: akusztikai diktatúra. Hamvas Bélát tenném hozzá: a csönd köre évenként 16,5 km-rel szűkül. Régen írta, a zaj körbeért, nincs menekvés. Tiltakozzon, aki akar, hozzanak csendrendeletet az önkormányzatok, kiütközik, föltör a műveltség, a tolerancia hiánya. Hányszor mondtuk, hogy a ma iskolája a jövő társadalma. Itt van már, a jövő.
Itt hozzászólhat!Tags: akusztikai diktatúra, Hamvas
