Elbeszélésekbe foglalt életrajz, barátokkal, szerelmekkel és a terápiaként alkalmazott futással a középpontban. Egy gondolatsor: akit szerettünk, de még inkább örökké szeretünk, akit ismerünk, milyen emlékeket hív elő belőlünk. Futás (rohanás) közben.
A kiinduló sztori: Zoli, Zoli, Zoltánka: Latinovits Zoltán öngyilkossága, s hogy a depresszió luxusbetegségéből miként húzhatja ki az embert a futás (természetes mámorhormonok). A legszebb írás, valójában egy kisregény, a Murmuc (elérzékenyültem tőle), melyben a családalapítás, otthonteremtés folyamatát a történéseket kísérő kutyákkal párhuzamban ábrázolja. A kötet végi elbeszélések egyike-másika már kevésbé kidolgozott, viszont mindvégig megmarad a fájdalomban elfogadhatóvá, sőt talán örömmé formált élet vágya. Liszkay Zoltán kiérlelt, kidolgozott és indázó mondatai lenyűgözőek, még akkor is, ha egyszer-egyszer nevekkel, adatokkal, asszociációkkal való túlzsúfoltságuk miatt elsőre nem mindig érthetők.
- depresszió: bajból eredő tétlenség, tétlenségből eredő baj ördögi köre
- mozgás és mozdulatlanság, derű és ború összefüggése a nagy világrendbe ágyazódik be
- gyalog kellett járni… az új korszak elvette az egészséges erőlködés örömét
- a szeretet türelmes, jóságos, maguktól oldódtak meg esetleges ellentéteink
- Álmomban jött vissza… fehér kutyaként mutatkozott meg… a megdicsőülés, a lélekké válás folyamatában. Aztán ez a fehér kutya is eltűnt, és arany ragyogás lett belőle, és szavakon túli, hihetetlen szeretet sugárzott rám, és tudtam, még mindig tőle jön az üzenet.
- együtt nőttem a kerten a jegenyefával (Rónai Évi)
- A Dorftrottel tudja, hogy mindent megtalál a környezetében: munkát, társat, zöld erdőt és vizeket, fákat, családot és napsütést, nem vágyik el sehová, beéri a szülőheolyével. A globetrotter ezzel szemben állandóan utazik, innen oda, onnan vissza kívánkozik folyamatosan, mindig keres valakit, de nem tudja, hogy kit és bután fog meghalni…
- ennyi boldogságért egyszer még nagy árat kell fizetnem…
- Az Újkor 1453. május 29-én zúdult rá Konstantinápolyra, majd történelmi mértékben nem sokkal később Tenochtitlánra, az indonéz szigetekre és az egész világra, akkor érkezése még nagyobb szégyen, mint ezer évvel korábban a középkoré
- dalai láma: a vallás nem szupermarket, hogy ami tetszik, a kosaramba pakolom, és otthagyom a többit…
Aranyom, aranyom / porszemek vagyunk, / de lebegünk a fényben.
(Liszkay Zoltán: Hátam mögött észak. Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2023. 172 old.)
Itt hozzászólhat!
