Páskándi, Sára és Csoóri filmje (1974) finom, abszurd humor a szocialista Magyarországról. Egy szigeten véletlenül összeverődő sátorozók idilli, kaotikus világát elkezdi megszervezni egy vezető (Kozma) támogatóitól körülvéve. Az önfeledt szabadság fokozatosan átalakul túlszervezett társadalommá, amelyből elkezdenek elszállingózni a lakosok. A társadalomszervezés abszurd lépései: sátorrend, napozó, hangszóró („ma ismét tettünk valamit a közösségért”), fürdőhely kialakítása („első kapavágás”), ünnep, szertartás, vadászat, díszebéd, futó-, szépség- és evezősverseny, foci. A vízből mentés erőszakba torkollik. Ekkor még nem, a focinál azonban kitör az anarchia. Felbukkannak a hatalom jelképei (pl. nyakkendő), a jelszavak (Egy mindenkiért…, Jó földbe hullott a mag.) A vadászat során ismételgeti Kozma: Ma nincs fácán, holnap lesz fácán! A fiatalok olykor lázadnak: Mi nem jó? Ami nem kell, az megfoghatatlan. Kicsit elkülönülve sátrazik a professzor és a művészházaspár. A professzor semleges, a művészek éreznek valamit: Mindig felnagyítjuk a félelmeinket; Mindig a másiktól várjuk a megoldást. Két képi csúcspont: a gyertyafényes napozó és a bivalymedence; valamint a finom és túlfűtött erotika. A film a szocializmus tipikus jelenségeit karikírozza, nem is tudom, miért nem tudott olyan kultuszfilmmé válni, mint A tanú. De tágabban is merném értelmezni: a társadalom szerveződését, a hatalom megszerzését, megtartását és összeomlását is mutatja, akárcsak A legyek ura. Sokat mondó keret: az első kép az idilli, meztelen fürdés, az utolsó kép: a szigetről egy csónakban menekülő vezető. (Sára Sándor emlékére ebben a hónapban ingyenesen letölthető.)
Itt hozzászólhat!
okt
23
