Amikor költészetről, versről beszélünk, elsősorban érzelmek kerülnek szóba, valamint olyan esztétikai kérdések, mint hogy miért szép a vers? Ez természetes, mert a szépséget fölfedezni, tanulni fontos; egyúttal örömöt jelent, s az embert leginkább az öröm élteti, mozgatja. Azonban a költészet, és persze általában a művészet lényegének megértése messzebb vezet bennünket egy-egy műalkotásnál. A művészi tevékenység ugyanis az emberré válás és így emberlétünk legalapvetőbb jelensége, ráadásul szervesen összekapcsolódik a nyelvi tevékenységgel. Erre utal a felvidéki író és persze kiváló stiliszta, Zalabai Zsigmond: „második anyanyelvünk: a költészet”. Hamvas Béla pedig ennél is tovább megy: „a költészet az emberiség anyanyelve”. Vajon miért azonosítható az anyanyelv és a költészet? A többi itt: https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/lato-vaksag-9629990/
Előadásom itt: https://www.youtube.com/watch?v=9ltemK-bAkk&t=1421s
Itt hozzászólhat!
