Megszervezett, irányított, technicizált társadalom. Csak sav és áram. Az Állam, a Nagy Egység hallólemezen (hangszórón) át irányít. Minden racionális, érzelem, magánélet nincs.

De volt egyszer egy más világ: könyvek, rímes sorok, könnyek, álmok, szerelem, érzelgős temetés.

A tökéletes utánpótlás érdekében egymásnak rendeli a tenyészbizottság Ollent és Lindát. Lindában feltámad az ismeretlen vágy. SZERELEM. “Magába foglalta az ujjongást és a kétségbeesést, az újjászületést és a halált… az életnek legszebb ajándéka… azokat, akiket ez a fogalom összefűzött, olykor a halálon túl is elkísérte” (221).

Szörnyű babona! Nem szabad úgynevezett verseket olvasni! Alkalmazkodni kell a törvényekhez!

Azután, hogy Ollen likvidálta a lázadókat, maga is szomjúságot érzett, torkából kiszakadt a megtalált szó, szemében kibuggyant a megtalált könny. – Hulláját hajnalban leadták az emésztőtelepnek.

*** Karácsony Benő novellája megelőzi Orwellt (1984), Bradburyt (Fahrenheit 451), egyező motívumok is vannak (hallólemez). Ugyanolyan erős disztópia. Mindent elmond az önmagát (a szerelmet) elvesztő, technológiai, zsarnoki uralom alá kerülő emberről. Csak senki nem ismeri. (Karácsony Benő: Líra, Kriterion, 1990, eredetileg: Tavaszi ballada, 1925).

Itt hozzászólhat!