Arday Géza Magamhoz rendeződtem című anekdotikus önéletrajzában olvasom. Dédnagybátyja (az emlékek szerint) az EMKE kávéházban társaságával tréfákat eszelt ki. Például a mignonos tálcára megpaprikázott kenyérbélből utánzatot készítettek. Éppen Kittenberger Kálmánnak jutott a falat, aki óriási patáliát csapott. Innen idézem: “Fiatal dédnagybátyám odalépett, és bocsánatot kérve bevallotta a csínyt. A részeg Kittenberger ordítva megsebezte a szemét a desszertes villával, és szinte agyonverte. Súlyos sérülései miatt a fiatalember több mint húsz napig nyomta az ágyat, és utána sem épült fel teljesen, ezért a köztiszteletben álló udvari tanácsos és főmérnök édesapja följelentette Kittenbergert, amiből bírósági per lett, amelyet el is veszített, ám a fiatal költő és újságíró ezt már nem érte meg, mert három hónap múlva, 1906-ban, huszonöt esztendősen meghalt a család dormándi kúriájában…” Arday pedig éppen egy Kittenberger Kálmán úttörőcsapatban volt úttörő, ahol egy pályázaton megírta, hogy Kittenberger nemcsak oroszlánokat ölt, hanem családja egyik tagját is, aminek nem nagyon örült “a trampli gyári munkásnőből lett igazgatónő”. Megkérdeztem Ardayt, hogy mégis, ez hogy lehet, Kittenberger megúszta-e, azt mondta, majd ezt is megírja. (Arady Géza: Magamhoz rendeződtem. L’Harmattan, 2021. 142 old.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás