A téli, karácsonyi ünnepkörben gyakran találkozunk Jézuskával. A magyar néphagyományban gyakran a kedveskedő kicsinyítő képzős változattal szerepel. Csak a Jézuska hozhat ajándékot, Jézus nem.
Jézus nevével egybecseng Jessze (Dávid király atya, Dávid házának ősatyja, eredetileg héber: Isai, ’Jahve embere’ 1Sám 16,18-22) neve. A magyar folklórban létezik Jessze-fája (Jézus Jesszéből eredő családfája, pl. gyöngyöspatai templom oltára), föltehetően a Jessze rejlik a Jesszusban, bár a Jézusból is elhasonulhatott.
Gábor, gyógyíthatatlan betegségében, már mozogni és beszélni is alig tudott, de mosolygott, és ágya mellől fölemelte Jézuska képét: azt motyogta, a cél nem a betegség, Jézuska segíteni fog.
Lebontották a mellettünk lévő családi házat. Két hét alatt végeztek vele. Már az első napokban előkerült a ház padlásáról vagy rejtett üregéből egy Jézuska-szobor. Vallásos ember volt a ház korábbi tulajdonosa, féltve őrizgette. A munkások az én kerítésem tetejére támasztották. Két hétig ott szomorkodott Jézuska, ázott-fázott. Többször gondoltam, hogy leveszem, elteszem, legalább ennyi emlék maradjon a szomszéd bácsiról és a házról. De Jézuskát nem lopunk! Vártam, hogy véget érjen a bontás, s akkor, ha otthagyják, enyém lehet Jézuska. Karácsony előtt az utolsó nap szinte fényesre takarították a házhelyet, csomagoltak, délben pedig elviharzottak a munkások. Rögtön mentem a kerítéshez. Jézuskát is elvitték.
Itt hozzászólhat!
