Főleg torzított hangszerekre komponált többnyire lassú zene (olykor egész jó ritmussal); egy sportcsarnok, amelyben folyamatosan és lassan építkeznek és bontanak (nehéz koreográfiának fölfogni), valamint bejátszott No comment tudósítások a világ több részéről, az elmúlt napokból. Heiner Goebbels darabja (zenéje és performansza) a Tüskecsarnokban. A felolvasott szövegek: a történelem végéről F.-től, és a többi is inkább ironikus felhanggal (ez lehetne kritika), az elvben szembenálló katonák barátkozásáról vagy éppen a PC-ről (egy kicsit rosszul élőben olvasva). A színpadrendező jelenetek: oszlopok, dobozok, gerendák és vásznak ki-be tolása, felfüggesztése: vagy nagyon egyszerű üzenet, akkor közhely, vagy nem, akkor értelmetlen, mindenesetre öncélúnak hat. A darab meglehetősen elnyújtott és ötlettelen. Mielőtt beültünk volna a sportközpont nem erre a célra szerelt székeire, tudtuk, hogy Európa találta ki a világháborút, hogy mindig összeáll és szétesik, részei egymás torkának ugranak, s hogy semmi jóval nem kecsegtet a jövője, pláne, hogy a történelemnek nincs vége… Viszont a történeteket kedvelő embereknek sincs, ezért sokan fognak csalódni. (Tüskecsarnok, ma)
Itt hozzászólhat!
