Nem véletlenül kerül elő a könyv, olvastam valamikor egyetemista koromban, az antropológusnak tanult író tollából Drezda szőnyegbombázásáról, melyben az amerikai fiatalokat a keresztesháborúkban harcba küldött gyerekekhez (1213) hasonlítja; s mintha most is valami hasonló zajlana… mert ennek soha nincs vége. „Elfelejtettük, hogy a nagy háborúkat kisgyerekek vívják” (107); „a háború egyik legfőbb hatása: elveszi az emberek kedvét és bátorságát attól, hogy jellemek legyenek” (159), „sokkal szörnyűbb volt, mint Hirosima” (185), „Elméleti hullák” vagyunk (37) Nem a szaporodás kérdései foglalkoztatták őket legfőként (86), fém dögcédula (93), frontszínház (160). „Gondolom, hogy ezek mind emberi méltósággal akarnak élni” (204). (Szépirodalmi, 1969. 211 old.)
Itt hozzászólhat!
