Átjáróház (2022)

Romantikus vígjáték némi fekete humorral, misztikus, folklorisztikus vonásokkal – ma inkább fantasynak nevezik a műfajt. Két helyszín: az újpalotai víztározós toronyház és a rejtélyes, kicsit a szocializmust idéző hivatali és munkaállomásokkal. A kezdő kórházjelenet, ahol felbukkan a két veszélybe került baba, megtévesztett, valamiért a második világháborúra (bombázás?) asszociáltam, majd a következő képeken úgy harmincéves korukban az 1970-es évekre gondoltam (a régi Ikarus-busz ezt erősítette), de ezután fölbukkant egy pillanatra egy mai villamos, és ez megzavart. A film közepén derült ki, hogy a kórháztűz 1993-ban volt… A nézői figyelem tudatos összekavarása nyilván azt sugallja: mese ez, bármikor megtörténhet, nem kell annyira komolyan nyomozni utána. És ez illik is a történethez: a hullaházban (átjáróházban) harmincnapos várakozásra kényszerülnek azok a holtak, akiknek még elintéznivalójuk lenne a földön; s csak ebben az esetben nyílik meg számukra a „Nem bejárat” ajtó (amely felfelé, a fény felé, talán a mennyországba?) vezet. Ha pedig nem sikerül az ügyeket elintézni, akkor jön a gonosz kórboncnok (ő gyújtotta fel a kórházat is), aki a lelkeket elemészti. Csakhogy közbeszól a legszebb megtartó érzés, a szerelem. Krisztián munkába (hullaházba) menet összeütközik Ágival. De a szerelem nem egyszerű, Ági balesetben meghal, és bekerül a hullaházba. Csak komoly próbák sorozatával, no meg a kő-papír-olló játék gyakorlásával sikerül: a jó legyőzi a gonoszt. Nagyon jók a szereplők: Rujder Vivien, Bárner Péter, a hullaházigazgató Galla Miklós, és a pótmama-boszorkány: Kútvölgyi Erzsébet. A tüzet okádó boncmester (Kulka János)  emlékezetes képekben van jelen. A történet a közepétől talán egy kicsit túlbonyolódik, de így is nagyon tetszik. Emlékezetes és kedves a csóka, „aki” Krisztián után viszi az uzsonnát, és a boszorkány újpalotai lakásának berendezése, és főleg a kecske, amint elkezdi öklelni a szárítón a ruhákat. (Op. Madarász Isti, R. Madarász Isti, 2022.) — Amint folklorisztikai szempontból hozzátennék: Szívből örülök a misztikus vonalon fölelevenített valóságos, persze kevert hagyományoknak. A magyar folklórban máig él hazajáró halottakkal kapcsolatos hiedelem (magam is gyűjtöttem ilyeneket az 1980-as években, Karancskesziben); valamint a boszorkánysággal kapcsolatos is. A mai folklórban sok utalás van az élet–halál átmenetre (fényjelenségre); a fekete mágia pedig általánosan elterjedt hiedelem. Aki ezekre legyint, tegye nyugodtan, de emlékezzen erre, amikor megmagyarázhatatlan álmok, zajok, események veszik körül. Az örök fanyalgók, hungaropesszimisták mindenben találnak hibát, én azonban nagyon élveztem ezt a 103 percet. (Mondjuk döbbenetes, hogy miért nem tudni ezekről a jó magyar filmekről szinte semmit, semmi hír, semmi reklám, semmi közbeszéd, s ha valahol, valami filmprogramban elcsípjük őket, ott rögtön levágják a film alkotóinak listáját.)