Két mű egymás mellett: Gyarmathy Lívia Együttélés (1982) című filmje és Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben (Gondolat, 1977) című könyve. A film: egy székely-magyar fiú és egy német nemzetiségű lány egymásba szeret. Ennek nyomán felszakadnak az előző generáció sebei: a hányatott sorsú bukovinai székelyek és a kitelepített német nemzetiség konfliktusai. Minden valóságos: az amatőr szereplők, Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, későbbi oktatási miniszter, a szép (németre is átváltó) dikcióval beszélő pap, a helyszín: Somberek és Palotabozsok, s így születik a dokumentum-játékfilm. Harminc év telt el azóta. Vajon hogy folytatódik az együttélés? Néhány valóságdíszlet kicsit mulatságossá vált (ruhák, autók), másokban pedig mintha megállt volna az idő. Cseh Tamás: Születtem Magyarországon című dala ugrik be. A film magyar-német nyelve is beszédes. A feliratot viszont angolul vetítik. A hányatott történelmi események bemutatása sokak számára új: „történelemből nem jutunk el eddig”, illetve a „hétköznapok történelme hiányzik”. Az életmód tudományos kutatását a mindennapok történelme mellett a néprajz, a kulturális antropológia és a szociológia végzi. Vajon milyen értékek változtak föltűnően az elmúlt harminc évben? A bolyaisok meglátása szerint: együttélés vagy házasság, család vagy karrier, közösségek hiánya, a tömegkultúra eluralkodása („Zs-kategória”: vagyis a lehető legrosszabb), a gyermekek iránti figyelem, a magaskultúra iránti érzékenység… S amire leginkább szükség lenne: tudatos életmód. Talán az önkéntes egyszerűség programja. Losonczi Ágnes tavaly a BOM vendége is volt, s egy esszében foglalta össze gondolatait az Esszencia VII. kötet Otthon – ITTHON) számára.

Itt hozzászólhat!