Fenyvesről Hegymagas kb. egy óra autóval, errefelé ismerek minden kilométert. Hegymagason már táblák jelzik a szőlők felé mutatva, hogy: Ghymes fesztivál. Mi a VIP-táblákat követjük, a tikkasztó melegben találunk is egy présházat, mellé parkolunk. Dél van, iszonyatos hőség, még csak szállingóznak az emberek. Fölfedezzük, hogy van egy kis színpad, s a présházak mögött egy völgyben egy nagyobb. A Tetten ért szavak közönségtalálkozót 15 órára hirdették – a kisszínpadon. Érdekes módon, a szinte forró levegő ellenére megtelik a nézőtér. Bogár Lacival nekikezdünk a műsornak, a trópusokon ugyanilyen a hőmérséklet, bírom. És persze mi is használunk trópusokat, nyelvieket. Szarka Gyula örömmel állapítja meg: igen, ilyen könnyed, nyári műsorra gondolt. S hogy szereti a Tetten ért szavak-at, csakhogy az éjszakai ismétlést már nem tudják hallgatni, mert a Kossuth középhullámot este lekapcsolják, s Galántán már nem lehet magyar rádiót hallgatni. Szép tapsot kapunk. Csak néhányszor bakiztam, ja a hőség. Van még egy föllépésünk, 19 órakor Szarka Tamás költői estje, annak vezetésére kértek föl. Nem kell készülni, nyugtatgatnak a háziak, Tamás végigbeszéli. Azért csak elérem, hogy 18 órakor előjöjjön, nem szeretem a meglepetéseket. Tamás örül, hogy öt versét kiválasztottuk, s felolvassuk. Egyet kivesz, azt mégse, az öt kevés, legyen több, tehát három… valami ilyesmit mond. Az estre megtelik a kisszínpad környéke, mindenhol ülnek. Fölkészítenek, hogy itt mindenki ismeri Tamás verseit, sokszor előre mondják a sorokat. És tényleg. Ha utalok egy versre, rögtön bólogatnak, felszisszennek, amikor az állatversek kapcsán az elgázolt nyuszit említem, azért amikor megkérdezem, hogy mit jelent a párizsi versben a Brizolína („könnyezik a Brizolína”), kíváncsiak, ezt azért nem tudják, de érdekli őket. Egyébként: cseh(szlovák) csillogó vakolat. A kép ennél bonyolultabb, egy hányó lány és a vakolat, sőt botanikus barátom, aki ugyancsak ott volt, még tovább szövi… A brizolínát a határon túli magyarok értik. Az irodalmi est egy és negyedórás, a közönség mosolyog, nevet, Tamás sziporkázik, néha közbeveti, hogy „nem tudom, mondjam-e”, „mondjad, az egész ország hallja” biztatom, na ekkor tényleg megakad, elhitte, hogy közvetíti a rádió. Az est végén mindenki gratulál (néhányan nekem is, persze nem enyém a siker). Élvezetes este volt, kaptam egy ásványvizet is, kérdem, hangfelvétel készült-e. Sajnos nem… Akkor ez tényleg exkluzív este volt.
Kilenckor kezdődik a Ghymes-koncert. Pontosabban fél tízkor. A domboldal megtelik látogatókkal, a fröccsösök, ásvásnyvizesek aratnak (ásványvizet tisztán már nem is adnak), aranyárban mérik. Az együttest is támadják a szúnyogok, de a Badacsony és Szigliget előterében, Magyarország legszebb helyén (Eötvös Károly) megtartott koncert fölemelő. Először hallom itt a dalt a határon túli magyarokért („Rájuk majd ki vigyáz?”), Tamás hegedűje úgy sír, mint a Vágyalkuban, mostantól ezt is dúdolni fogom. A Vágyalkut én provokáltam ki a beszélgetésben. Inkább az új lemezről (Szikraszemű) játszanak. Az est ajándéka egy moldvai csángó kislány, aki egy Mária-himnuszt és egy vidám csángó dalt énekel, tiszta hangja szétárad a Balaton-felvidéken, gondolom, fölébreszt némi gondolatokat. Ekkor még a VIP-páholy (terítékes asztalok, roskadozó tálak, és ásványvíz, bor – ez utóbbit irigylem kicsit) egyébként hangos közönsége is elhallgat. A Ghymes olyan tisztán szól, mint lemezen. A szaxofonszólók mesteriek, amikor beszállnak énekelni a szaxofonosok és a lányok, hangjuk elragadó (hiába én nagyon szeretem a kórusokat), a Szarka-testvérekről nem is beszélve. A konferálás kicsit hezitálós. „Most tulajdonképpen egy dal következik, de tulajdonképpen nélkül” mondja Tamás, ezen még lehet javítani, de ma többször hangsúlyozta, mennyire szereti, vigyázza a magyar nyelvet. Ez volt a 6. fesztiváljuk, azt hiszem, kb. kétezren lehettek, nincs tömegnyomor. Visszafelé már sofőrt szerveztem (mert fröccsöztem), éjfélre érünk Fenyvesre, ahol Irsai Olivér (nem egy férfi, hanem egy bor), zsíroskenyér, miegymás vár HZS házi kocsmájában. Hajnalig beszélgetünk, ezekért a beszélgetésekért jó duésnak lenni, táborozni, jó, hogy vannak barátaim és tanítványaim. Áradozok a Ghymesről (először voltam koncertjükön), az egyik fiú megjegyzi, ez ugye egy népnemzeti fesztivál? Nem tudom, én a zenét és az embereket nem osztályozom, különösen nem így. Szeretjük a Ghymest, szeretjük ezt a zenét, Szarka Tamás verseit, a csodálatos hegedű- és szaxofonszólókat, ezt a megtartó tájat, no meg a jó bort, ennyi. Ki-ki pedig tovább építheti magában. Én például írni fogok Szarka Tamás verseiről. Ha már elszállt a hegymagasi éjben az egyórás beszélgetés.
Itt hozzászólhat!Tags: Brizolína, Ghymes, Szarka Tamás
