balazsge on július 15th, 2013

A táborvezető (Zsombor) arra kér a DUE-táborban néhány szakmai vezetőt,  hogy öt percben mondjon valami érdekeset, akár hihetetlent magáról. Lehetőleg ne legyen önsztárolás. Katáról megtudjuk, hogy ő a magyarországi slam (szlem) meghonosítója, s le is játszik egy kortörténeti szlemet. Anka a Bátor Táborról beszél. Vaga a beteg gyerekekért való futásról. Tasi bájos iróniával arról, hogyan […]

Olvassa tovább: Hogyan kutatok?

balazsge on július 14th, 2013

Már harmadik napja tart a 33. DUE-tábor Zánkán. Úgy mutattak be, mint nagy öreget, aki elindította ezt a folyamatot. Jó látni, hogy a tábort már évek óta a tanítványaim, illetve az ő tanítványaik vezetik, ugyanolyan lelkesedéssel, mint mi. Egy DUE-nemzedék csak egy évtized, s már több nemzedék kirepült. Ilyenkor megbeszéljük, hogy ki hol tart éppen, […]

Olvassa tovább: 33. DUE-tábor

balazsge on július 12th, 2013

Talán a legmegrázóbb történet az Emberről. A második világháború után táborba gyűjtötték a verseci németeket, a kitelepítés vagy a halál várt rájuk. De közben nőtt a szőlő. A szőlősgazdák éjjel kiszöktek a táborból, és kukoricacsuhéból font kötéllel megkötözték a szőlőt. Azután visszamentek a táborba. Ezek hülyék, mondták rájuk a többiek, no meg az őrzők. Itt […]

Olvassa tovább: Az Ember

balazsge on július 11th, 2013

A magyarság legdélebbi tájának központja Versec (Vršac, Szerbia), alatta már csak Székelykeve van. Közeledve Versec felé (Újvidéktől 160 km) feltűnnek a síkságból kimagasló kárpáti hegyek. A város fölött magasodó hegyen meseszép kápolna a gondozott szőlőültetvény fölött, majd még magasabban a Zsigmond-torony áll őrt. A város félkörben öleli körül a hegyet, nekem Katmandu jut eszembe róla. […]

Olvassa tovább: Versecen

balazsge on július 7th, 2013

Szombaton délelőtt a nagyváradi árnyas Körös-parton, egy nyelvész-ankét részeként hallom az erdélyi mondást: Ne segíts, Uram, csak csodálkozz! Változatát is: Ülj le, Uram, és csodálkozz! Eszembe jut egy távoli országban történt kalandom. Évtizedek óta ismertem az illetőt, aki most egy nagykövetség vezető munkatársa. Mivel régi barátok voltunk, mindig mondta, menjek el az országába, ő majd […]

Olvassa tovább: Ne segíts, Uram…

balazsge on július 1st, 2013

Egy nagyobb esszében szeretném megfogalmazni, hogy korunk miért lett „folyamatos jelen”. A buszon mindig fejben fogalmazok, de azután a napi ügyek nem engedik, hogy valóban írásba tömörüljön a gondolat. Ma, késő este, rádiófelvétel után a buszon álltam, és láttam egy fiatal nyakán egy szép geometrikus tetoválást. Olyan helyen volt, ahol mindig látszani fog: zakóban biztos, […]

Olvassa tovább: A tetoválás: jelenidő