Ezt látniuk és hallaniuk kell! Előbb azonban leírom. A Budapest–Szombathely között közlekedő IC (ejtése: ícé, de már rövidülni is látszik: icé) ez évtől csak nemdohányzó kocsikkal közlekedik. S ezt így jelentik be: „Az európai uniós előírásoknak megfelelően vonatunk tisztán nemdohányzó kocsikkal közlekedik.” E mondatban a tisztán határozószó érdekes… A tisztán jelentheti azt, hogy csak, pusztán. Persze ezt is jelenti. A vonatokon már nincs dohányzó kocsi, csak nemdohányzó kocsikkal közlekedik. De jelenthetné azt is, hogy tisztán, tiszta állapotban közlekednek a kocsik. Persze akkor a tisztán után szünetet kell tartani, írásban pedig vesszővel kell tagolni. Mondhatjuk, hogy a mondat nyelvtanilag rendben, jelentéstanilag kétértelmű, de jelenleg mindkét jelentés érvényes…
Szombathelyre csak fél IC közlekedik, merthogy a másik fele Sopronba megy. Csornán válik szét a két vonat: az eleje továbbszalad, a maradékra dízelmozdonyt akasztanak, s az döcög Szombathelyre. Olykor ezt hallom a hangszóróból: „Rövidesen Csorna állomás következik, ahol a vonat szétválik.” Az ős-IC-sek tudják, hogy nem hosszában válik szét, hanem a felénél, az eleje megy Sopronba, a vége pedig Szombathelyre. Kétértelmű, mosolyfakasztó, de itt csak az egyik jelentés érvényes.
A vonatút egyébként tiszta (itt most a tiszta fokozó szó, jelentése: merő, csupa) költészet. Az elemismétléses Tata nevéről eszünkbe jut az ázsiai „Tata” autómárka, Győr előtt van Győr-Gyárváros, ikerszavakra emlékeztető dallama van. A magyar nyelvi kultúra ápolói számára Győr neve a Kazinczy-versenyekkel is összefonódott. A Kazinczy Gimnázium épülete a vonatból is látszik. Közeledünk Szombathelyre, felbukkannak az Alpokalja, a Kőszegi-hegység szép hegyei. Eszünkbe jut: „Kőszeg az Alpokalja ékszerdoboza”. Illetve az is: „Kőszegen vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak”. Szombathely következik, költői nevén: a Nyugat királynője. Persze ezt is mondják a Vas megye székhelyére: „A tyúkokkal alvó város”.
Írásom a Savaria, az Isis, az Alpokalja IC-vel való utazgatás nyelvi élményeiről szól. Ám a legnagyobb élmény a minap Csornán ért bennünket. Ott, ahol a vonat szétválik, és visszafelé egyesül, vagyis Csornán várakozva, Budapest felől befutott a Mozartvonat. Egy szép, új mozdonyra az volt írva: Mozart, és – nem hiszik el – valami hangszórón Mozart zenéje szólt… Hogy kinek, az előtte lévő semminek, esetleg nekünk, bámészkodó utasoknak, nem tudom… Sokan összenéztünk: ez egy zenélő mozdony? Egy pillanatnyi zenei csoda volt, hiszen a mozdony messze előre húzott. Két héttel később, a Keletibe megérkezve ismét találkoztam a zenélő mozdonnyal. Várta az indulást és közben Mozartot közvetített. Már sajnálom, hogy siettem haza, és nem hallgattam egy kicsit. Hazaérve azonban föltettem egy Mozart CD-t…
Ugye milyen könnyű egy kis mosolyt csalni az emberek arcára?
Itt hozzászólhat!
