Napló
Megborzongok, ha hallom: fenntartható fejlődés. Hamvas Béla egyik legjobb mondata: nincs fejlődés! Még hogy fenntartható! Aki látja is azt, ami a szeme elé tárul: pusztán technológiai fejlődés van, ami lassan önmaga és önmagunk ellen fordul. Az ember értelme, főleg érzelemvilága nemhogy nem fejlődik, hanem inkább vissza. Hamvas egy másik mondata: evolúció és devolúció – egy. […]
Annyi öröm, elismerés és siker ért az életben, hogy egy regimentnek is elég lenne. Tehát véletlenül sem vagyok elégedetlen mindazzal, amit a Sors adott. Csak töprengek. Tele a noteszem meghívásokkal, egy-egy előadásomért még versenyeznek is, mert nem mindig érek rá, és mindig megtapsolnak, többnyire visszahívnak, és még elég jó tiszteletdíjat is fizetnek (mások szerint keveset, […]
Emeletmagas falak, tetején szögesdrót, a többlépcsős beléptetés, benn már vár bennünket az igazgató asszony: anyanyelvi játékot hoztunk a bentlévőknek. Vasárnap délelőtt van, két csoport (24 fő) jön, fehér pólóban és fekete nadrágban, hátratett kézzel, csöndesen, fegyelmezetten. Történelmi előadással kezdünk, mondjatok történelmi személyiségeket, előkerült Attila, Árpád, II. Lajos, Mátyás (többször is), kivétel nélkül magyarok. Jó indulás. […]
Egy időben mennyire lenézték a kultúra magaslatairól Passuth Lászlót, nem is akartam olvasni. De anyám többször emlegette az Esőisten siratja Mexikót című regényt. Most elolvastam. Nem csalódtam. Árad belőle a tárgyi tudás, az írói és nyelvi tehetség és lelemény. Hitelesen, vagy legalábbis hihetően jeleníti meg a 16. század eleji Hernando Cortés (1485–1547) történetét: Új Hispániát […]
Nyolcvan éve gyilkolták meg Abda határában Radnóti Miklóst. Az exhumálásnál a kabátjában talált noteszre az volt írva, hogy juttassák el Ortutay Gyulának, így maradtak fenn az utolsó hónapok versei, a legutolsó Szentkirályszabadja, 1944. október 31. dátummal: „Mellézuhantam, átfordult a teste… Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” Radnóti költészete és életének drámája magától értetődően alkalmas […]
A világirodalom egyik legelső és talán legismertebb krimije. Elképzelhetetlen a vak jós jóslata (ki fog derülni, hogy Oidipusz apja gyilkosa és anyja férje), vajon mi ez a badarság, szövevény, rejtvény, hogy kerülhet egy ember ilyen helyzetbe? És nyilván mégis lehet, mert a véletlenek, mert a sors… Okozhat olyat, amire még álmunkban sem gondolunk. Az Oidipusz-alaptörténetre […]
Drámai prolog a magyar színművészet százesztendős örömnapjára (1890). Bár a címe szállóigévé vált, csak 1890-ben játszották párszor a Nemzetiben, Győrben és Kolozsvárt, azóta nem. (Jókai Mór: Drámák 1888–1896, Akadémiai, Bp. 1974.) KAZINCZY: …a magyar nemes már nem beszél / Apáinak szép zengő nyelvén, / De egy holt idegen nyelvet kalatyol, / Azon darál tanácskozásiban / […]
A Somlón kezdődött: közös baráti születésnapra hívtak, bioborra, bioételekre, előtte séta a somlai várhoz, majd éjszakába hajló nagy beszélgetés és botorkálás (először azt írtam: botorkolás) a somlai szőlők között. Devecserben, Katinál szálltunk meg, kaptam tőle egy csodálatos balatoni festményt. Ki kellene tisztíttatni az egyetlen fennmaradt taposó- vagy tiprókutat a Somlón. Ezen merengtünk. – Születésnapom összekapcsolódik […]
Ha valami népi, akkor azt olvasnom kell. Valami népi: elszakadás a falutól (Többet nem kell hazajönnie, mindenkit megtagadtak. Ezért nem jár egy lány se haza soha a városi cselédsorból, és akkor felbukkan a boldogi legény), mesteri párhuzamok. Tükör: a soha fel nem épülő ház. A szegénység fonala: én nem szappanozgatok… Erős csattanó. Kopaszok: Emeleteságy-erdő egy […]
„Jó magyar embernek kell lenni, szeretni kell ezt a földet, ezt a népet, ezt a hazát, ezt a nyelvet” (Lőrincze Lajos) Itt hozzászólhat!
