Nem gondoltam volna, hogy egy óriási csarnokot betöltenek valaha Magyarországon a népzene kedvelői. Dugig volt tegnap a Syma, hullámzott a küzdőtér, amikor különösebb show-elemek nélkül, természetes örömkoncertet adott a Csík-zenekar. A tavalyi 25. koncertet idén követte az 50. (Csík Jánost köszöntötték 50. születésnapján.) Amikor belezendítenek a hegedűk, a cimbalom, a furulya, végigfut az ember hátán […]
Az egyetemről óra közben hívják ki a tanárt. Csak néhány kérdésük lesz, menjen velük. Négy év börtön, szénbánya lett. – Semmilyen szellemi táplálékot nem kaphattak. Úgy bírták ki, hogy előadásokat szerveztek egymásnak. L. a nyelvészetről beszélt, úgy nehezítettek, hogy idegen nyelven kellett előadni. – A forradalom alatt elmenekülhetett volna: „Hova mennénk, hiszen ez az én […]
Most, hogy ismét eltűnt egy repülő Indonézia környékén, és sem ezt, sem a márciusban eltűnt maláj gépet nem találják, elgondolkodom az ember nagyképűségén és könnyelműségén. Biztosnak hitt technikáinkról bebizonyosodik, hogy egyáltalán nem biztosak. Lefagy egy műszer, jön egy vihar, kikapcsolnak egy gombot – és eltűnik egy gép. És a 21. században, amikor elvileg mindig tudják, […]
Bagdad: a házak, az emberek, a könyvtár, a múzeum romokban, a történelmünk elveszett. A hatvanas évek kommunista áramlata, majd Szaddám terrorja, Öböl-háború, amerikai bombázások, egymás ellen forduló népek-vallások, így jutunk el 2003-ig, amikor megszületik a Fátyol nélkül című dráma az iraki származású Heather Raffótól. (Fordította Kovács Krisztina, akivel egyszer a Kúrián is együtt ültünk egy […]
Meghalt a Kossuth rádió Közelről című délutáni műsorának vezetője, a kedves, szerény, derűt sugárzó Vízy Dorottya. Nem is olyan rég, még hallottam kedves hangját, hogy vigyázzunk magunkra. 2007-ben indult a Közelről, az átalakuló közszolgálati rádió egyik legjobb új műsora. Délutánonként, negyedórás váltásokban komoly témákról közérthetően – Dorka ajánlásával. Ha délután rádióközelben voltam (például autóztam), mindig […]
A Széchenyi fürdő oldalában lakott. Hálózsákján madárürülék, mert fölötte meg a madarak laktak. Vörös, de mindig barátságos-mosolygós fejjel köszönt: Helló! Annyira kedves volt, hogy egy idő után már én is köszöntem neki. Mindig vidám volt. Néha a fürdő előtti padon ücsörgött. Soha nem kért pénzt. Érthetetlen volt számomra, hogy télen-nyáron ott lakik. – Két napja […]
Akkor voltam autóval legtávolabb Magyarországtól. Egy adriai szigeten, annak is a csúcsán, lezárni készültem a kocsit. De az elektromos zár nem zárult. Furcsálltam. Talán kimerült az elem? Bezártam a kocsit kulccsal. Sétára indultunk, nem mondtam a családnak, hogy valami gond van, hogy ne legyenek idegesek. Elég, ha én vagyok az. Csodáltuk a hegycsúcsról elterülő panorámát. […]
Szidja a rendszert. Köszönés után azonnal. Minden rossz. Mindenért csak ők tehetnek. A buszpályaudvarért. A szemétért. A hajléktalanokért. A világításért. Az iskoláért. A tananyagért. A költségvetésért. Az elvonásokért. A csúcs ez volt: a rezsicsökkentésért. Közben eltelik 4 év. Új kormány jön. Ő szidja a rendszert. Köszönés után azonnal, de a neten folyamatosan. Mindenről „ezek” tehetnek. […]
Közlekedéstörténeti hasonlattal: a lovaskocsi korszaka után – a repülés korszaka előtt – ő volt a legjobb autós. Egyúttal a repülés nemzedékének a figyelmébe ajánlható: a repülést követi a lökhajtásos korszak, majd a rakétakorszak, s azután eljöhet a fénysebességgel száguldás korszaka, s ki tudja, hogy még mi minden. Tehát senki se higgye, hogy elérkeztünk a tudományos […]
Régen az egyetemi vizsgákra a titkárságon egy füzetben vagy a tanárok ajtajára kitett papírlapon lehetett jelentkezni. Ma elektronikusan, a Neptun-rendszerben. Én rendszerint az órán háromszor mondom el a tudnivalókat: írásbeli/szóbeli, beadandó, kérdések, tételek, javítási lehetőség. Azért háromszor, mert nem minden órán van ott minden hallgató. De nem elég háromszor. – Szemináriumra persze járni kell, hiányzás […]
