balazsge on március 31st, 2013

Nyúl Béla történelem-latin szakos tanár esete örök. Tisztességesen tanít, ír, természetesen az Akadémia nem fogadja be, észre sem veszik. Míg egy véletlen folytán Hannibál-tanulmánya bekerül az iskolai évkönyvbe, s ezt volt tanítványa, Murai/y képviselő a Parlamentben idézi. Egy napra úgy tűnik, hogy a tanár úr híres lesz… De azután mégsem, s bár kiderül, hogy rajta […]

Olvassa tovább: Hannibál tanár úr

balazsge on március 28th, 2013

Jegyzetelek anyám ágyánál. Rögtön s már távolról megismert, szomjas volt, a teát mind kiitta (szívószállal), vittem neki kapucsínót, kérdezem, szabad-e, nincs baja a gyomromnak, hogyne lenne szabad, kérdezem, aludni tud-e, nem érti, mondom ötször, nem érti, anyuka? (az aludni szót így érti) kérdez vissza, akkor sem érti, mutatom az alvást, akkor se. Sóhaj: az én […]

Olvassa tovább: Jaj, jaj, jaj

balazsge on március 27th, 2013

Székesfehérváron egy szakképző iskolában tartottam ma órát (az egyetemen szünet van már). Záró alkalma volt ez egy sorozatnak, amelyet egy pályázat támogat: élményszerű és nagyon gyakorlatias órákkal segíteni hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatását. Előre felhívták a figyelmemet, nehéz lesz velük. Nem tartottam tőle. Fél évig tanítottam szakmunkásképzőben, egy évig egy szakközépiskolában. Máig szép emlék. A húsz […]

Olvassa tovább: Szakképzőben

balazsge on március 26th, 2013

Rossz hangzású szó. Másként: siránkozás. Nemrég sirám az egyetemen, nekem: nem tudom fizetni a tandíjat, a „szemét” egyetem nem akarja elengedni. Holott állása van, és az FB-n most azt írja: új autójával kapcsolatban van kérdése. (A tandíj félévente 120 ezer forint. Az illető lakó- és munkahelye között (tudom) jó a közlekedés…) – Rinya ma a […]

Olvassa tovább: Rinya

balazsge on március 25th, 2013

Ma egész nap otthon ültem a számítógépnél, írtam. Egy nagy tanulmányon dolgozom, délután már „kockás” lett a fejem az írástól, már az 50 ezredik karakternél jártam, és nincs vége. Ilyenkor ebédelni se nagyon szoktam, egy egészségtelen porleves („pohárleves”), meg egy szombatról maradt rétes volt az ebéd. És a téma is nyúlik, mint a rétestészta. Könyvtárazni […]

Olvassa tovább: Kutyasz@r

balazsge on március 24th, 2013

K. bácsi mindig ott ül a múzeumi iroda előterében, újságot olvas. Megkérdeztem az ott dolgozókat, miért. Azért, mert K. bácsi húsz éve nyugdíjban van, de szeret visszajárni. A fia elhozza, reggel itt elolvassa az újságokat, délben elmegy a Csarnokba ebédelni, délután még olvasgat egy kicsit, azután hazamegy. Egyetemünkön a nyugdíjba vonult / nyugdíjazott tanárok nagy […]

Olvassa tovább: Nyugdíjas bácsi

balazsge on március 23rd, 2013

A felelősségrevonás elől megszökött „ír gázoló” (két leányfalui kisgyermek halálának okozója) ügyét az Európai Bizottság nem tudja megoldani. A férfi Írországban szabadon élhet, noha Magyarországon három év börtönre ítélték. Az ügy világos: a szerencsétlenség megtörtént, a felelősség bizonyítva van, nem halálos ítéletről van szó, három évről. Az EU-s igazságszolgáltatás ennyire képes. S ezek után hogy […]

Olvassa tovább: Szégyen; Öröm

balazsge on március 19th, 2013

Csaknem harminc éve apró kisfiúként láttam. Barátom gyermeke. Azé a barátomé, akitől a legtöbbet tanultam az életből. Eltelt 30 év, egykori barátom kért tőlem valamit, és vele jött a fia is. A régi barátommal ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Tökéletes egymás iránti bizalommal. Azt hittem, hogy a fiára is átragad valami ebből. De nem. Mereven nézett, […]

Olvassa tovább: Mint a jég

balazsge on március 17th, 2013

Küldtek egy nemzetiszínű lobogót. A piros színben azok szerepeltek, akik tiltakoztak, anyáztak. A zöldben azok, akik cselekedtek, segítettek. A fehérben azok, akik hallgattak. A márciusi havazás ismét felmutatott valamit a neurózisból. A pirosakéból. Mert mi történt? Bár jelezték, de senki nem hitte, hogy tényleg ennyi hó eshet. (A hótérkép szerint Szombathely és az Ormánság 50 […]

Olvassa tovább: U. figyelmeztetés

balazsge on március 16th, 2013

Exegi monumentum aere perennius… „Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb / S a királyi gulák ormánál magasabb, / Éhes záporeső, bamba-dühös vihar / El nem döntheti ezt, állja a végtelen / Évek hosszú sorát s a rohanó időt […]/ Én szabtam görögök mértékére latin / Verseket legelőbb. Büszke lehetsz reám, / Adj hát érdememért Delphi-babért […]

Olvassa tovább: Magyar Horác